Hátországban. Kecskemét az I. világháború idején (Kecskemét, 2015)
Szabó Bence: „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte.” Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei - Élet a román katonai fennhatóság árnyékában - Nyersanyagok, energiahordozók elosztása
Szabó Bence k ocsijavítást - sem tudták már az ősz folyamán elvégezni,124 de a szabó iparosok is működésűk kényszerű beszüntetését helyezték kilátásba, ha nem jutnak rövid időn belül faszénhez.125 A háborús összeomlás és a katonai intervenció következtében a szállítás, a kereskedelem és a termelés is megbénult a városban. „Csaknem minden gyár kénytelen volt a teljes anyag és szénhiány miatt üzemét beszüntetni és munkásait kenyér nélkül hagyni”126 - olvasható a Kecskeméti Közlöny 1919. október 11-ei lapszámának címoldalán. A mezőgazdasági eszközöket előállító gépgyárban például, mely azelőtt rendesen 160-180 embernek is megélhetést nyújtott, 1919 októberében csak 15 fő „lézengett”. Az üzemvezetőség a beálló szénhiány miatt a munkát már augusztus hónapban kénytelen volt beszüntetni. Ugyancsak kényszerleállás sújtotta a konzervgyárat, melyben a háború évei alatt 700-800 ember is munkát talált. A jelentős hadibeszállító üzem a direktórium alatt szenvedte el első nagy vér- veszteségeit, mikor vagyonát szocializálták, készleteinek jelentős részét lefoglalták. A tudósítás szerint a proletárhatalom intézkedései alatt az üzem háromnegyed millió koronás kárt szenvedett el. A cikk megjelenésének idején már csak az üzemet védő őrség tartózkodott a telephelyen. 1919 őszén az élelmiszerhiány miatt a gyár nyersanyaghoz már egyáltalán nem jutott, vagy ha igen, csak megfizethetetlen áron. A rendes körülmények között 150—180 munkással termelő gyufagyár ugyancsak teljesen leállt 1919 augusztusára, a Schiffer-féle vállalat127 novemberben függesztette fel működését, szintúgy anyaghiány miatt. A termelés újraindulásához az Erdélyből rendelt faáru megérkezésére kellett várni. A kisebb, de a helyi gazdaság szempontjából jelentős üzemegységek közül a közlönyben lehozott cikk a Zaboretzky vasszerkezeti műhelyt emelte ki. A húsz munkást alkalmazó üzem nyersanyag- és szénhiány miatt, a gyufagyárhoz hasonlóan, augusztus hónapban beszüntette működését. „Egyéb, kisebb gyáraink hasonló helyzetben vannak”128 — tette hozzá a vázolt körképhez a Kecskeméti Közlöny cikkírója. Kecskemét malmai közül 1919 novemberében mindössze kettő - a Gazdasági Gőzmalom és a Sertéshizlalók Gőzmalma - volt még talpon, a többi három (Erzsébet, Lebovics és Ferenc malom) fűtőanyag híján leállni kényszerült. A még üzemben lévő gőzmalmok szén helyett fatüzeléssel voltak kénytelenek megoldani a gépek működtetését. Ennek a ritka kincsnek a beszerzése mindennapi erőfeszítést igényelt, igy nem ritkán az is előfordult, hogy 452
