Hátországban. Kecskemét az I. világháború idején (Kecskemét, 2015)
Szabó Bence: „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte.” Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei - Élet a román katonai fennhatóság árnyékában - Állatrekvirálások
katonai körzeteinek pontos határai, mivel a vezénylések során egymást váltó erők más-más területet jelöltek ki illetékességül a maguk számára. Másrészről több száz, esetleg ezer lovat, marhát egyetlen napra, egy területre összevonni, a rekvirálást megszervezni szintén a lehetetlennel volt határos: „Magának a ló rekvirálásnak a végrehajtása is óriási nehézségbe fog ütközni azért, mert mintegy 8-10 000 lovat egy napra összpontosítani óriási távolságok mellett, ugyanakkor a községi tenyészállatokat is összpontosítani az átvett állatok őrzéséről és tartásáról gondoskodni a vasúti szállítási nehézségek miatt majdnem kivihetetlen lesz”"9 - olvasható a kiskőrösi járás főszolgabírójának jelentésében, mely jól tükrözte az általános állapotokat. A lórekvirálás az állatállomány 30%-ára terjedt ki, minthogy azonban ebbe beletartoztak a beteg, munkára alkalmatlan állatok és a fiatal csikók is, így - a kalocsai járási főszolgabíró becslései szerint - a mezőgazdasági munkák elvégzéséhez szükséges, igavonásra alkalmas állomány közel 80%-át is érinthette.120 Kecskemét Soós Gyula főszámvevő-helyettes fővárosba küldése révén sürgős intézkedésbe fogott a rekvirálási rendelet megakadályozása, vagy legalább tompítása érdekében. E tekintetben látogatást tett Erdélyi János román meghatalmazott miniszternél. Emellett a törvényhatóság bizalmas értekezletén kidolgoztak a jószágállomány megmentése érdekében egy válságtervet is, melynek lényege az volt, hogy egy váltságdíj kialkudásával elkerülhető legyen a teljes gazdasági és társadalmi katasztrófával fenyegető beszolgáltatási parancs végrehajtása. Sándor István ezen az ülésen kétségeinek adott hangot, mivel álláspontja szerint a váltság megfizetése nem feltétlenül jelent mentesítést a rekvirálás, valamint a hadi élelmezési célú beszolgáltatások alól, ugyanakkor a lakosság megkímélése szempontjából feltétlen ajánlatosnak tekintette. Mindezek tükrében az értekezlet határozatilag a lakosok tulajdonát képező lovak „rekvirálásának elejtéséért megfelelő helyen” egymillió koronás összegkeretet jelölt ki, a városi állomány megmentésére pedig 250 ezer koronát ajánlottak fel, „mint olyan összegeket, melyek az értekezlet véleménye szerint megfelelők arra, hogy váltságdíj címén való felajánlásuk az állatállomány meghagyására reményt nyújtsonAz értekezlet határozatában kikötötte, hogy a város pénztárából Erdélyi János meghatalmazott román miniszternek kifizetendő 250 ezer 449 „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte." Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei
