Hátországban. Kecskemét az I. világháború idején (Kecskemét, 2015)
Szabó Bence: „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte.” Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei - Élet a román katonai fennhatóság árnyékában - A hadsereg ellátása
Szabó Bence k ai tartozik a város a megszállók felé és melyekkel nem. A nem ritkán irreálisan magas mértékben megszabott hadi követelések, a létszámában felduzzasztott és a város nyakába varrt fogolytábor fenntartása, a főváros részére kötelezően előírt beszállítások, nem beszélve a saját ellátatlan lakosság élelmezéséről, a temérdek hadiözvegyről és -árváról való gondoskodás eleve túlhaladták a kivéreztetett város és vidékének reális teljesítőképességét. Arra is volt példa, hogy Kecskemétnek egyszerre két, itt állomásoztatott hadosztályt is el kellett látnia. A sanyarú helyzetet a megszálló haderők egymást átfedő, többes kivetései, törvénytelen rekvirálásai tovább súlyosbították. Emellett a mezőgazdaság működtetéséhez elengedhetetlen igavonók állandó igénybevétele, a nyersanyag- és munkaerőhiány ugyancsak hátramozdította a gazdasági viszonyok konszolidációját.101 A város ellátatlan lakosai heteken át nem jutottak olyan alapvető élelmezési cikkekhez, mint zsír, liszt, de hosszabb-rö- videbb időszakokban tüzelőről sem tudott a közélelmezésért felelős hivatal gondoskodni. Példátlan, emberemlékezet óta nem látott ínség fenyegette a várost és. vidékét: „az ellátás tekintetében a legkönnyebb évszakban lakosságunk számottevő része oly nélkülözéseknek van kitéve, amilyen a nagy háború ideje alatt [...] még a legkritikusabb tavasz végén és nyár eleji hónapokban sem merült fel”.102 Mindezen bajokat tetézte a hivatalok nehézkessége és a személyi ellentétek is. A polgármester és a Közélelmezési Hivatal vezetője közötti viszonyt a kezdetektől fogva komoly feszültségek terhelték. A város tanácsának 1919. augusztus 9-én tartott ülésén Bartha kijelentette: oly értelmű „végzést kapott a tanácstól, melyet holmi hátbatámadásnak lehet venni.”m A tanácsülés tekintélyéhez méltatlan mederben zajló, indulatos vita már előre vetítette a városvezetés és a Közélelmezési Hivatal vezetője között elmérgesedő viszonyt. A személyes ellenszenven és hatásköri vitákon túl a gondok állandó forrásává vált, hogy a hivatal tisztviselői gárdája képtelen volt megbirkózni a válságos idők emberpróbáló feladataival: a hadsereg, a főváros és a helyi lakosság ellátásával, a kimutatások, jelentések határidőre történő elkészítésével, a közellátás és a beszolgáltatás koordinációjával. Ennek következtében a megszálló csapatok — mivel előírt szükségleteiket a hivatal nem teljesítette - rendszeresen, ráadásul a polgári hatóság értesítése nélkül,104 annak közreműködését mellőzve rekvirálásokat folytattak le, mely számtalan sérelem 444
