Hátországban. Kecskemét az I. világháború idején (Kecskemét, 2015)
Szabó Bence: „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte.” Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei - Élet a román katonai fennhatóság árnyékában - A közellátás szabályozásának ügyei
Szabó Bence g azdákat, hogy jóféle óboraikat ne tékozolják el alacsony áron. „Egyedüli érték ez az országban, amiért külföldről szövetet, ruhát, cipőt és iparcikket, szenet kaphatunk”92 — olvasható a Kecskeméti Közlöny hasábjain. A Kecskeméti Lapok ehhez rigmusba szedve hozzátette a borkereskedők maga igazságát: „Valuta ide, valuta oda, az én borom a legjobb valuta és a békealáírásig boromból senki nem iszik”.93 1919 kora őszén kézzelfogható kereskedelmi eredményeket egyedül a szintén vészesen hiányzó burgonya Szabolcsból való behozatalában sikerült kieszközölni a Közélelmezési Hivatalnak és a Gazdasági Egyesületnek.94 Valamelyest javított a helyzeten, de végleges megoldást nem hozott az egyes árucikkek, mint a zsír és a szalonna felszabadítása a kereskedelmi korlátozások alól, mely intézkedéssel egyben az árfelhajtó feketekereskedelem visszaszorítását is igyekeztek szolgálni.95 Az élelmiszerhiányt pusztán adminisztratív intézkedésekkel kezelni nem lehetett, melynek bizonyságul felhozhatók a korabeli sajtó cikkei is, melyek tapasztalati úton szerzett információkkal támasztották alá az ijesztő méreteket öltő áremelkedést: „Pár nap óta tanulmányozzuk a piacot. Az árak sohasem hullámoztak ennyire, mint most. A zöldségeknél ez talán még érthető, mert a zöldség lassanként eltűnik a piacról. De kevésbé indokolt a zsír, szalonna és jószágáraknál.'’'96 A cikk többek között a paradicsom és a karalábé drágulását hozta fel példaként, mely termékek ára péntektől hétfőig, vagyis mindössze három nap alatt a duplájára emelkedett. Az újság más termények esetében is igen tetemes árnövekedést konstatált. A zsír — mely, mint megjegyzi a cikk szerzője, ráadásul kicsit avas is volt — kilónkénti ára a pénteki 65-70 koronáról vasárnapra már 90 koronára szökött fel. „A főpiacon sétáltunk” - hozta fel a Kecskeméti Lapok is a leghúsbavágóbb kérdést, az alapélelmiszerek árát 1919 novemberében. „Rengeteg szalonna és zsír volt a piacon. Nagy volt a keletje is. Csakhogy mindent kék pénzért adnak és irtó magas árban. Szegény ember csak az árát tudhatja meg, mert megvásárolni nem tudja. A zsírnak való szalonnát 80 koronáért, az ennivaló szalonnát 84 koronáért árusítják. A zsír kilója 90 korona. Hányszoros árak ezek! De sok embernek könnyezve kell otthagyni a piacot!"91 Az áremelkedésekért többnyire a fekete- és lánckereskedelem illegális ügyleteit hibáztatták, mely jelen volt ugyan, de inkább következménye, mint okozója volt a létbizonytalanságot eredményező árhullámzásoknak. Az áruhiányra hívta fel a fi442
