Hátországban. Kecskemét az I. világháború idején (Kecskemét, 2015)
Szabó Bence: „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte.” Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei - Operatív intézkedések a vármegye vérkeringésének újraindításáért
- gyümölcsfa-, különösen baracktelepítések serkentése- a tervbe vett zöldségtermelő telep megvalósítása- agrártermékek, különösen a bor piacszerzésének elősegítése- földek termelékenységének javítása műtrágya, talajművelő eszközök biztosításával- városi birtokgyarapító politika felélesztése (Miklóstelep visz- szavétele és Matkópuszta megszerzése)- erdészeteket ért károk kompenzálása faiskolák létesítésével A megélhetés és élelmiszerellátás napi gondjai mellett feszítő szociális kérdésként merült fel a lakáshelyzet rendezése is. „A lakásügy kérdésében sürgős tennivalók vannak. E percben ugyan építkezésre alig gondolhatunk, mégis szükséges az előkészítő intézkedéseket megtenni”42 - fogalmazott lakáskoncepciójának bevezetőjében Sándor István. Kecskemét, mint piacközpont, egyben igazgatási székhely, a korszakban lendületesen növekvő népesedési tendenciákkal rendelkezett. A számbelileg megnövekedett lakosság megfelelő elhelyezése, lakásviszonyainak megoldása a háborút megelőző időkben is folytonosan fennálló nehézségeket okozott, melyek a háborús évek megrázkódtatásai alatt még szorítóbbá váltak. A Kecskeméti Közlöny 1919. október 17-én megjelent híradása szerint Kecskeméten 1600 olyan személy tartózkodott, kik 1914. augusztus 15-e után érkeztek a városba. Ehhez járult még 560 külföldi polgár is (arány szerinti sorrendben: galíciai zsidók, orosz hadifoglyok, osztrákok, csehek, lengyelek) akiket ugyancsak a városban helyeztek el. Az 1914 előtt nem kecskeméti illetőségű lakosok összesen tehát 2160 főt tettek ki, amennyiben a napilap értesülései helytállóak.43 Az albérletek iránti csillapíthatatlan igény, mint a hiánygazdaság valamennyi területén jelenlévő tünet, a spekuláció és nyerészkedés táptalaja volt. „Naponként tapasztalom, hogy a bérbeadó háztulajdonosok és más bérbeadók, felhasználva a nagy lakásínséget a lakáshivatal megkerülésével, legtöbbször uzsoraáron adják bérbe helyiségeiket olyanoknak, kiknek lakásigénye nincsen megállapítva s csak kényelmi szempontból változtatnak lakást [,..]”.44 Az illegális bérügyieteket a polgármesteri hivatal pénzbírsággal igyekezett szankcionálni, vajmi kevés sikerrel. A lakásínség mentén megnyilvánuló szociális, népjóléti és közegészség423 „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte." Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei
