Hátországban. Kecskemét az I. világháború idején (Kecskemét, 2015)
Szabó Bence: „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte.” Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei - Operatív intézkedések a vármegye vérkeringésének újraindításáért
a szállítás és a közlekedés ágazatai (így a posta- és futárszolgálat) sem funkcionáltak, melyek később is csupán igen gyér intenzitással, szoros katonai ellenőrzés alatt kezdhették meg működésűket. Kecskemét és a területileg átszabott vármegye a magyar jogrendszer által törvényesített, legitim vezető tisztviselő és testület nélkül maradt. Elsőként tehát ennek a magára hagyatott állapotnak, vagyis „a már megalakult magyar polgári kormányzattól Önök [vagyis a román katonai szervek] által elzárt városnak"21 közjogi rendezését próbálta a román katonai hatóságtól, valamint a magyar kormányszervektől is kieszközölni Sándor István. Ennek érdekében a polgármester megkísérelte a Budapesten tartózkodó vármegyei alispánnal is felvenni a kapcsolatot, arra kérve őt, hogy a „megszálló hatalom nyomásának engedve”28 a kész helyzetet akceptálja, és a vármegyei főjegyzőt az alispáni jogkör betöltése érdekében küldje le Kecskemétre. A polgármester 1919. augusztus közepén, a katonai parancsnoksághoz intézett memorandumában arra tett javaslatot, hogy tegyék lehetővé a kormányszervek és a közigazgatási hivatalok közötti rendszeres érintkezést „távbeszélőn, sürgönyileg és levélben egyaránt".29 „Amennyiben a telefon és távirati összeköttetés kizárólag a román katonai hatóságok részére van fenntartva, önöknek ezen az úton való érintkezése jelenleg lehetetlen”30 - olvasható a polgármester kérvényére jövő felelet a hadosztályparancsnokság válasziratában. Ugyanakkor a katonai hatóság ígéretet tett a postai forgalom megindítására és a szabad utazásra feljogosító igazolványok kiadására. A gyakorlatban az ígéret ellenére a hadsereg inkább gátolta mint engedte a Budapesttel való összeköttetés megteremtését.31 Később a hadtestparancsnok már mutatott némi hajlandóságot engedményre, így sor kerülhetett a leszerelt és elkobzott telefonkészülékek egy részének (30 darabnak32) a közhivatalok számára történő visszaadására is. Telefonos kapcsolat nélkül nem csak a kormányszervekkel való rendszeres érintkezés nem jöhetett létre, emellett például a közegészségügy feladatainak ellátása is hátrányt szenvedett: „Két kilométerre eső járványkórházunkban , az orvosi hivatalban, a városi cserepes kórházban és a fertőtlenítő telepen a telefon hiánya nagyon érezhető”33 — fogalmazta meg kérvényét a városi tiszti főorvos. 419 „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte." Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei
