Hátországban. Kecskemét az I. világháború idején (Kecskemét, 2015)
Szabó Bence: „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte.” Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei - Út a háborús vereségtől a román katonai megszállásig - Kecskemét katonai megszállása
Szabó Bence f elől, tudniillik, az új főispánnak: „Utasítani kell az összes közigazgatási hivatalokat, hogy a közérdeknek dolgozzanak, mert ellenőrizve lesznek a katonai parancsnokok és komissziók által,”14 A „főispánválasztás” körülményei is példázzák, hogy a katonai megszállás során Kecskemét valamennyi lakosa, a földmunkástól a főtisztviselőig igen sokszor kényszerült megalázó, alávetett helyzetbe. Ennek egy másik, szimbolikus megnyilvánulását Sándor István visszaemlékezésében említi meg. Egy magas rangú román tábornok Kecskeméti vizitációja alkalmával, feltehetően Petaine marsall 1919. augusztus 22-i érkezésekor történt, mikor a prefektúra azzal a „kéréssel” állt elő, hogy a magyar fogadóbizottság keleti szokás szerint, kenyér és só átnyújtásá- val üdvözölje a városba érkező főtisztet. Sándor István polgármester ezt a kérést szíve szerint megtagadta volna, de mivel Balázsfalvy főispán már előzetesen megígérte, és a jó viszony fenntartása is nélkülözhetetlen volt, hát beleegyezett a procedúrába. Az első törvényhatósági értekezlet megtartására - Balázsfalvi Kiss Ferenc, mint a „VI. román királyi hadosztály által megszállt terület főispánja”15 elnöklete alatt - 1919. augusztus 16-án került sor, melyen a hivatal alá tartozó járások és helyhatóságok hivatalvezetői, elöljárói vettek részt.16 Az „értekezletszerü ülés” jegyzőkönyvébe foglaltak alapján a testület fontosnak tartotta azonnal leszögezni, hogy az újonnan megválasztott főispán csak a fennálló helyzetre tekintettel vállalta ideiglenes megbízatását, egyben ez úton is kérte a román katonai vezetést, hogy a törvényes közigazgatási állapotot mielőbb állítsa helyre. Szóba került az alispán kinevezése is, mely hivatal betöltése kapcsán dr. Endre Zsig- mond Kiskunfélegyházi járási főszolgabíró neve merült fel. Endre - bár jelölését először elfogadta17 - a fennálló közjogi helyzet elleni tiltakozásának hangot adva végül visszalépett.18 A megválasztandó alispánnak a kalocsai, kiskőrösi, kiskunfélegyházi, csongrádi főszolgabírók, továbbá Kiskunhalas és Kiskunfélegyháza rendezett tanácsú városok polgármesterei (az illetékességük alá rendelt településekkel együtt) tartoztak volna hivatali engedelmességgel. A polgári közigazgatástól független, felettes hatóságként létezett tehát a megszállt területek katonai igazgatási struktúrája, melynek részletes tagolódását egy hadosztályparancsnoki utasítás írta körül. Ez alapján a kalocsai járás döntő részét a 24. román ezredparancsnokság felügyelte. 414
