Hátországban. Kecskemét az I. világháború idején (Kecskemét, 2015)
Szabó Bence: „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte.” Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei - Út a háborús vereségtől a román katonai megszállásig - A katonai megszállás előestéje
máciai érzékére szüksége volt a bizton bekövetkező károk, sérelmek és tragédiák lehető mérséklésére. Az események irányítása azonban már más kezekben volt. A katonai megszállás előestéje A Forradalmi Kormányzótanács lemondásával megrendült a tanácsok politikai legitimitása. E sajátos interregnumban kialakult közállapotokat jellemzi, hogy - noha a direktórium még hivatalban volt - Kecskeméten már augusztus 2-án este volt csendőrökből toborzott egységek járőröztek.3 A helyhatóság direktóriuma utolsó hivatalos jelentését következő nap délben adta ki, ezt követően tevékenységét beszüntette. A román királyi hadsereg előőrseinek bevonulásáig, vagyis augusztus 4-éig a város irányítása Császár István csendőrfőhadnagy kezébe került, akit Werth alezredes bízott meg telefonon az ideiglenes városparancsnoki teendőkkel.4 Eközben, augusztus 4-én hivatalába visszatérhetett a március 21-ével eltávolított Sándor István polgármester is, igaz, a körülmények folytán feladatait csak korlátozott cselekvési szabadsággal gyakorolhatta. Az új vezetés azon volt, hogy a várost a gazdasági dermedtségből mielőbb kirántsa, ezért első intézkedései között a szabadkereskedelmi és őrletési tilalom feloldására hozott határozatokat. A csendőrség a proletárforradalom prominenseit haladéktalanul őrizetbe vette, akiknek útja innen egyenesen az internálótábor felé vezetett. Gyors ütemben likvidálták a proletárdiktatúra hivatalait is, a város apparátusából elmozdították a kompromittálódott tisztviselőket. Azonnali hatállyal feloszlatták az építési direktóriumot és megszűnt a lakáshivatal. A szocializáló hivatal, továbbá az általa életre hívott üzemek is befejezték működésüket.5 1919 augusztusának elején tehát megkezdődött a direktórium előtti közigazgatás helyreállítása, melyet (többnyire fegyvertelen) karhatalomként a polgárőrség, illetve csendőrség is támogatott. A békés újrakezdésbe vetett reményekre azonban sötét árnyat vetett a román királyi hadsereg tartósnak tűnő berendezkedése. Augusztus elején már kétség sem férhetett ahhoz, hogy Kecskemét a tartós idegen katonai megszállás alól nem menekülhet. 407 „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte." Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei
