Hátországban. Kecskemét az I. világháború idején (Kecskemét, 2015)
Szabó Bence: „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte.” Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei - Út a háborús vereségtől a román katonai megszállásig
színvonala egyértelműen romlott, létbizonytalanságuk nőttön nőtt, míg egyes kereskedők, pénzintézetek és a vagyonos parasztság egy része a hadikonjunktúrán gyarapította vagyonát. A tartósodó hadiállapot közepette súlyosbodott a terhet vivő széles tömegek elkeseredése. A fokozódó társadalmi feszültségek éhségtüntetésekben, rendbontásokban, a hatóságokkal szembeni ellenszegülésben törtek felszínre, melyeket karhatalmi erővel, míg tudtak feloszlattak, ha kellett, szétvertek. A katonai összeomlás és az államrendszer megingásával azonban az indulatok sok helyen kontrollálhatatlan erőszakba torkolltak. A kudarcba fulladt háború összeroskadt gazdaságot és összezavarodott igazgatást hozott magával. A mindhiába vállalt áldozatok okozta népharag és kiábrándultság együttesen vezettek a hamarosan bekövetkező forradalmak korához. A fővárosi események hatására 1919. március 21-én Budapestről Kecskemétre érkező katonák nyomában megmozdulások, szervezkedések kezdődtek. A sebtében zászlót bontó munkás-, földműves- és katona- tanácsok átvették a hatalmat a város irányítása fölött. A megalakult új hatalmi entitás azonnali, radikális rendelkezéseket hozott, túszokat szedett és karhatalmat szervezett. A május 1-jei felvonulás erődemonstrációja immár csalhatatlan jelét adta, hogy az államhatalmi támogatással a háta mögött a proletárdiktatúra megkerülhetetlen politikai erővé vált Kecskeméten. A kétségbeejtő közállapotok mellett a lakosság elkeseredését fokozták a napvilágra kerülő rémhírek, a kiszámíthatatlan letartóztatásoktól való rettegés. Rendszeresek voltak a bevásárlásoknak beállított élelmiszer rekvirálások, de gyakran akadt példa ellenszolgáltatás nélküli lefoglalásokra is. A munkáshatalom diktatórikus rendelkezései, visszaélései, statáriális-terrorisztikus módszerei egyre szélesebb ellenszenvet vívtak ki a közvéleményben. A direktórium belső hatalmi harcai pedig csak fokozták a zűrzavart, miközben a Szeged felől kibontakozó, a helyi birtokos parasztság kommunistaellenes közhangulatára is támaszkodó ellenforradalmi akciók, garázdálkodások, rablások és gyilkosságok fenyegették a békés, fegyvertelen polgárok életét és vagyonát. Ilyen körülmények között érkeztek meg a megszálló csapatok a térségbe. 405 „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte." Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei
