Hátországban. Kecskemét az I. világháború idején (Kecskemét, 2015)
Péterné Fehér Mária: A városvezetés helytállása az első világháború éveiben - Az itthon maradt családtagok segélyezése
Sándor István polgármester személyesen is intézte azok ügyét, akik hozzáfordultak. Pl. Gyulai József müasztalos a frontról kérte meg őt, hogy eszközöljön ki számára szabadságot a parancsnokánál, mert értesítést kapott arról, hogy leégett a műhelye, nincs ki intézkedjen ügyében: „egy olyan kérvényt méltóztassanak küldeni amelyben személyes hazamenetelem legyen kérve, úgy legyen megindokolva mert nagyon erősen enged el a kapitányom.” A polgármester megírta a kikérő levelet: „A nem szabadságolás tönkrejutását eredményezi.” — zárta a parancsnoknak írt levelet Sándor István.367 A Kada Gyermekotthont a Kecskeméti Gyermekvédő Egyesület tartotta fenn. Az intézményben naponta 60—80 gyermek, jórészt had- bavonultak gyermekei nyertek ellátást. 1917 februárjában a gyermek- otthon válságba került anyagiak hiányában. Fodor Jenőné, az egyesület elnöke engedélyt kért Sándor Istvántól, hogy gyűjtést indíthassanak az otthon részére. A polgármester engedélyezte, de kikötötte, hogy csak a polgármesteri hivatal által lebélyegzett és sorszámmal ellátott 100 db gyüjtőíven tehetik meg, amit a gyűjtés befejeztével ellenőrzésre be kell mutatni.368 Egy lelkes tanító, Kiss József, Miklóstelepről a Kada Gyermekotthon részére 15 koronát gyűjtött, amit kis levél kíséretében küldött be: „Sokan fordultak már hozzám azért, hogy fogságba került övéiknek német nyelvű levelét fordítsam le magyarra és írjak nekik választ. Készséggel teljesítem a kívánságot néhány önként nyújtandó fillér ellenében. így gyűlt össze külön perselykében a csekély szeretetado- mány.”369 A Kecskeméti Takarékpénztár Egyesület igazgatósága 1917. március 16-án (Gyenes Bertalan aláírásával) 5000 koronát küldött, 1500-at a kecskeméti rokkant alap, 1500-at a hátrahagyott özvegyek és árvák városi alapja, 1500-at a város hadsegélyező alapja és 500-at a Kada Gyermekotthon részére.370 A hadba vonultak családtagjait megillető államsegély iránti igények elbírálása az 1914. évi XLV. törvénycikk 5.§-a alapján a polgármester hatáskörébe tartozott. Határozata ellen a törvény rendelkezése értelmében jogorvoslatnak helye nem volt. 1917 elejétől egyre többen fordultak panaszaikkal a Honvédelmi Minisztériumhoz, szinte elárasztották leveleikkel a hivatalt. Ezért a minisztérium körrendeletben 189 A városvezetés helytállása az első világháború éveiben
