Hátországban. Kecskemét az I. világháború idején (Kecskemét, 2015)

Péterné Fehér Mária: A városvezetés helytállása az első világháború éveiben - Az itthon maradt családtagok segélyezése

Péterné Fehér Mária

1

915 novemberéig Kecskemétről 9159 fő vonult be fegyveres szolgálatra és 1 362 főt rendeltek népfölkelő és hadicélú munkákra. Ez a szám a mintegy 70 000 fős lakosságon belül a 19 éven felüli férfilakosság — 17 796 fő - 65%-át tette ki, ami óriási munkaerő-elvonást jelentett a döntően mezőgazdaságból élő, őstermeléssel foglalkozó lakosság körében.353 A segélyre szorulók száma is egyre nőtt. Volt olyan eset, hogy a harctéren küzdő katona parancsnoka kérte, a katona itthon maradt családjának a város fizessen segélyt. A Koháryszentlőrincen lakó Kis Rókus 1915. szeptember 15-től a harctéren küzdött a m. kir. 5. lovas lövész osztály katonájaként. Hét gyerek apja volt. Élettársi viszonyban élt Varga Máriával, aki a gyerekekkel nem kapott segélyt. Fördős Vilmos százados írt a polgármesternek, kérte, hogy a családnak adjanak segélyt. 1916. január 10-én válaszolt a polgármester, hogy a család visz- szamenőleg szeptember 15-től napi 1 korona 36 fillér segélyt kapott.354

A kifizetésekkel azonban nem egyszer gondok voltak. 1915. szeptember elején a Magyar Királyi Adóhivatal nem utalta át a városnak a 150 000 korona állami segélyt, amit a polgármester megsürgetett. Az adóhivatal a várost okolta: mivel az előző időszak nyugtáit későn szolgáltatták be, nem tudták még leellenőrizni azokat.355 A segélyezett asz- szonyok pedig berzenkedtek, mint pl. Kállai Tonté Mihályné, aki így fakadt ki: „Tudom én, hogy azért fogták el tőlem a segélyt, hogy az urak itt fönt [ti. a városházán - a Szerző] elsikkaszthassák,"

A háború kezdetén még úgy látták, hogy a hadba vonultak családtagjainak segélyezését a város maga meg tudja oldani. Nem számítottak a háború elhúzódására és a sok segélyre szorulóra. (1916-ban a férfi lakosság majd 70%-a teljesített katonai szolgálatot, a családokban sok volt a gyerek.) így segélyre szoruló volt bőven. Egy felnőtt, hadba vonult családtagja után napi 68 fillér állami segélyt kapott, egy 10 év alatti gyerek napi 34 fillért. Az a család, amely 3-4 hold földdel rendelkezett, csak a felét kapta a segélynek. Aki ennél is több földdel bírt, segélyt nem kapott. Előfordult, hogy a harctéren lévő katona kereste meg levélben a polgármestert, hogy családja nem kapja a nekik járó segélyt. Kása Mihály pl. a 38. gyalogezredből írt levelet Sándor Istvánnak: „Nagyságos Polgármester Úr! [...] Első mozgósítás napja óta a harctéren vagyok, családomat vagyon nélkül kellett otthon hagynom s mind amel184