Hátországban. Kecskemét az I. világháború idején (Kecskemét, 2015)
Péterné Fehér Mária: A városvezetés helytállása az első világháború éveiben - Az itthon maradt családtagok segélyezése
A főispán kikérte Sándor István polgármester véleményét a segélyezésről. A polgármester a régi segélyezési törvényt elhibázottnak tartotta, mert azon iparosok, kereskedők családjának segélyét beszüntették, akik az üzletüket kinyitották. Volt olyan üzlethelyiség, ami egyúttal lakás is volt, a csökkent forgalom azonban az üzlethelyiség bérének fizetését is alig biztosította. Sándor István a segélyezés kiterjesztését javasolta azon népfelkelők számára, akik betegség miatt ideiglenesen itthon tartózkodtak, azon ügyvédekre, akiknek magánvagyonuk nem volt, mert a lakosság jó részének távolléte miatt keresetük megcsappant, a tőkével nem rendelkező iparosokra és a színészekre is: „Mindenkire kiterjedő segítség lenne - írta Sándor István ha a jövő évi termést biztosítva látnánk. Ehhez a következőkre lenne szükség: Azoknak a kisgazdáknak, akik nem munkaképesek, s több fia teljesít szolgálatot, egy fia március 1-től szabadságolandó volna [...] A hadifoglyoknak mező- gazdasági munkára való felhasználását kisgazdák számára is lehetővé kellene tenni, hogy 25 vagy 50 tagú csoportokban is kiadassanak munkára, mert 200 tagú csoportokat kisgazdák sem elhelyezni, sem élelmezni, de foglalkoztatni sem tudnak.” A főispán az 1915. évi tavaszi munkák megkezdése előtt arra hívta fel a polgármester figyelmét, hogy az a segélyre jogosult, aki - az 1914. évi XLV. te. alapján - mezőgazdasági munkára alkalmas, de nem él a kínálkozó lehetőséggel, nem fogad el gazdasági munkát, elveszti segély iránti igényét.343 Ugyanakkor az elesett, vagy rokkant katonák családtagjainak hat hónapon túli segélyezését folytatni rendelte, amíg az özvegyek és árvák ellátása megfelelően nem lesz szabályozva.344 A háborúban elesettek özvegyeiről és árváiról való gondoskodást a város már 1914 decemberében elhatározta, a segély kiosztásáról a tanács gondoskodott. Az olyan családokat, amelyekben a harcok során rokkanttá vált személy élt, vagy a háborúban elhalt a családfő vagy családtag, már a háború kezdetétől segítették a különböző segélyakciók szervezésével, magánosok, intézmények, különböző egyesületek. A városi tanács ún. pénzügyi alapot hozott létre mind a rokkanttá vált katonák, mind a hadiözvegyek és -árvák számára. Az alapokba befizetett összegből segélyezték azután a rászoruló családokat. Pl. a Kecskeméti 181 A városvezetés helytállása az első világháború éveiben
