Ingenia et studia - Tanulmányok a 80 esztendős Iványosi-Szabó Tibor tiszteletére (Kecskemét, 2013)
Gyenesei József: A KECSKEMÉTI KÖZPONTI SZESZFŐZŐ VÁLLALAT 1936. ÉVI BELSŐ ELLENŐRZÉSE
Gyenesei József A KECSKEMÉTI KÖZPONTI SZESZFŐZŐ VÁLLALAT 1936. ÉVI BELSŐ ELLENŐRZÉSE A pálinkafőzés országos és helyi múltja „Aki csak a pálinka szót hallja, arca fölvidul, szemében fény csillan, fülében hallja az ital csorranását, a koccintást, nyelve hegyén érzi az aromát, torkán és nyelőcsövén a végigfutó édes vagy szúrós »tüzes vizet«."' - jellemzi szemléletesen Balázs Géza egyetemi tanár Pálinka, a hungarikum című könyvének bevezetőjében honfitársaink többségének viszonyulását a szóban forgó italhoz, amelynek hazai történelme egészen a 14. századig nyúlik vissza. A feljegyzések szerint ugyanis Károly Róbert magyar király felesége, Erzsébet királyné, köszvényét rozmaringos aqua vitae-ve 1 gyógyította, amely feltehetően borpárlat volt. Az első szélesebb körben elterjedt magyar kifejezés - a kezdetben csak gabonából és borból készített - égetett szeszes italra az égettbor volt, amely két évszázaddal később jelent meg írott forrásainkban. Maga a pálinka szó a szlovák palenka kifejezés átvételével 1630-tól található meg nyelvünkben. Az első, biztosan gyümölcspálinkára utaló adat pedig 1658-as datálású.1 2 A történelmi Magyarországon működő szeszfőzdék pontos számát csak 1850-től, a szeszadó bevezetésének időpontjától ismerjük, ekkor 105 129 főzdét írtak össze, amelyek nagy száma az akkoriban használatos főzőüstök csekély kapacitásával állt összefüggésben.3 A lepárlás ipari méretűvé válása, az első nagyobb szeszgyárak létrejötte a technológia modernizálódásával, nevezetesen a Gall-féle üstök 19. századi megjelenésével vette kezdetét.4 A feudalizmus időszakában Kecskemét tanácsa - más mezővárosok vezető testületéihez hasonlóan — nemcsak a kisebb regálék révén gyarapította a város bevételeit, hanem önálló gazdálkodást is folytatott. így például, a fennmaradt munkaszer1 BALÁZS Géza, 2004. 10. o. 2 Uo. 16-17. o. 3 KIRSCH János, SZABÓ Lóránd, TÓTH-ZSIGA István (szerk.), 1986. 453. o. 4 BALÁZS Géza, 2004. 21. o. 80
