Ingenia et studia - Tanulmányok a 80 esztendős Iványosi-Szabó Tibor tiszteletére (Kecskemét, 2013)

Péterné Fehér Mária: KÖZEL 50 ÉV KECSKEMÉT SZOLGÁLATÁBAN (Hornyik János hivatalnoki évei)

Esküszöm: hogy hivatalomban, különösen előszabott kötelességeimet lélekis- meretesen teljesítendem, a mellett mindenkor csak O Felsége szolgálatának és az álladalomnak javát tartom szemem előtt, a törvények, valamint az elöljáróimtól hozzám érkező meghagyások iránt kész engedelmességet tanúsítandok, s a hivatali titkot híven megőrzendem.

Esküszöm, hogy a vezérletemre bízott község javát, a törvény korlátain belül minden időben legjobb tudásom és lélekismeretem szerint előmozdítom s magamat a rámruházott hivatalos foglalkozások gyakorlatában sem magán tekintetek, sem abból rám hámló előny avagy kár által, hanem csupán és egyedül hivatali kötelessége által vezéreltetem. Mindezeknek híven meg akarok és fogokfelelni. Isten engem úgy segéljen,”38

Hornyik János, hogy a levéltár, s a levéltárban lévő történeti iratok rendszerezése, lajstromozása lett fő feladata, komolyam hozzálátott egyrészt a városra vonatkozó régi oklevelek gyűjtéséhez, az eredeti oklevelek lajstromba foglalásához (PL: Rákóczi kori iratok, dézsma iratok). Másrészt bizonyos tárgyú iratokhoz - a jobb használhatóság, visszakeresés érdekében - tárgymutatókat készített (közigazgatási iratok, végrendeletek). Levéltári tevékenysége alatt rengeteg oklevél, irat szövegét ismerte meg, írta le. Ezek lettek alapjai várostörténeti munkájának. A várostörténeti adatok gyűjtése, rendszerezése során Hornyik előbb oklevéltárat kívánt ösz- szeállítani. A Magyar Tudományos Akadémia még 1851. december 22-én felhívást tett közzé országszerte, amelyben a történeti adatok, okmányok gyűjtésére szólított fel. Hornyik az iratok rendezése során rájött, hogy „az [...] adatok nagy része a jegyzőkönyvekben, a nélkül, hogy önálló oklevelet képeznének, elhintve lévén, sem az itt lappangó okleveleket összeillesztés, sem a jegyzőkönyvi adatokat fölvilágosító alkalmazás nélkül közleni nem lehetett”.39 így született meg egy várostörténeti monográfia megírásának gondolata. Ezt erősítette benne egyrészt az, hogy néhány város történetének megírására pályázatot hirdettek (Szeged, Dézs), másrészt barátja Horváth Döme buzdította őt erre. Hornyik döntésében segítségére volt maga a kor, a „dicső múlt” megörökítését célul kitűző történetírói mozgalom, amely környezetében élénken munkálkodott. Szilágyi Sándor, Szabó Károly, Szilády Áron Nagykőrösön éltek, dolgoztak. Szilády Áron a nagykőrösi török oklevelek fordításával foglalkozott, Szabó Károly és Szilágyi Sándor megindították a községi és magánéletre vonatkozó történeti emlékek kiadását. Nem messze tőlük Gyárfás István a Jász- Kunság történetéhez gyűjtötte az anyagot. Ok nem egyszer találkoztak Hornyikkal, leveleztek egymással, kicserélték gondolataikat. Hornyik kérésére Kecskemét város tanácsa vállalta a nagyszámú török oklevél magyarra fordításának költségeit, sőt a várostörténet kiadásának költségeit is: „A községi képviselet örömmel s méltányló elismeréssel fogadja városi levéltárnok Hornyik János úrnak azon korszerű vállalatát, mely szerint Kecskemét város nagyszerű múltját, egy jeles és kimerítő történeti önálló munkában napfényre hozni saját hazafiúi jóakaratából magának czélul kitűzé. A mű, mely levéltári hiteles adatokból nyeré tiszta forrását, s szerzőnek 25

38 BKML IV. 1609/a. 1855. november 29. II. kötet 729-730. o.

39 HORNYIK János, 1860. Előszó. VI. o.

26