Ingenia et studia - Tanulmányok a 80 esztendős Iványosi-Szabó Tibor tiszteletére (Kecskemét, 2013)

Ö. Kovács József: MINDENNAPOK TÖRTÉNETE ÉS EGY MAGYAR-NÉMET JELENKORTÖRTÉNETI ÖSSZEHASONLÍTÁS KÉRDÉSEI

csökkent a gyerekek aránya 22,8%-ról (1950) 1956-ban 20,5%-ra, majd utána valamelyest emelkedett a falépítésig (22,2%). Elsősorban az igen magas női foglalkoztatottsággal (1950-ben 44,1%, 1960-ban 61,9%) tűnt ki az NDK-társadalom a nemzetközi összehasonlításokban: a legmagasabb szintet 1982-ben érte el 82,4%-kal. A foglalkoztatási struktúrában a magyarhoz hasonlóan csökkent a mezőgazdaságban és az erdőgazdaságban keresők aránya: 30,7% 1949-ben és 16,6% 1961-ben. Ezzel szemben nőtt az ipariak és kisiparosok aránya 42,3%-ról 47,2%-ra. A bennünket elsősorban érdeklő mezőgazdaságban dolgozók arányváltozását jelzi, hogy 1961-ben az erőszakos kollektivizálás következtében a magángazdaságok aránya 7,3% volt. Az NDK mezőgazdaságát és így természetesen a vidéki létet is a termelőszövetkezetek határozták meg. A mezőgazdaságilag hasznos területek 87%-án ők gazdálkodtak, míg az állatállomány 75%-át ők gondozták. A „szocialista” korszak végén összességében mintegy 4 500 állami és szövetkezeti tulajdonban lévő üzem volt. Ha ennek számát az 1949. évi mintegy 750 000 üzemhez viszonyítjuk, akkor végképp radikális átrendeződés ment végbe negyven év alatt.35

Összességében látható, hogy a magyar társadalomban jóval magasabb arányt képezett a mezőgazdaságban keresőké. Kelet-Németországban a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya 1950-ben 27,9%, míg Nyugat-Németországban 24,6% volt, ami a magyarországi közel felének felelt meg.36

Mindamellett, további jellemzőt említve, Magyarországon a falusi lakosság csökkenése lassúbb volt (1949: 63,1%, 1996: 36%), mint a mezőgazdaságban foglalkoztatottak arányvesztése (1949: 51%, 1996: 8,0%). A vidéki társadalmi szerkezet- váltásban a hátrányos helyzetet különösképpen erősítő tényezővé vált a munkaképes népesség számának csökkenése és elöregedése. Magyarországon is nőtöbblet volt a jellemző. Az öregedésre utaló adatok: 1949-ben 10,7%, 1995-ben 19,4% volt a 60 éven felüliek aránya. 1959-től, az ipari decentralizációs politika következtében valamelyest kiegyenlítődés történt, azonban az 1960. évi 636 000 ingázószám 1970-re így is 977 000-re növekedett.37 A vidéki létformák átalakításának egyik leglátványosabb példáját a tanyarendszer elleni intézkedések adták.

A mezőgazdasági munkát folytatók életvilága a végső (1958-1961) kollektivizálás során gyökeresen megváltozott. A makroátalakulást elevenen érzékelteti az, hogy 1950 és 1970 között egy millió kereső, az aktív keresők negyede-ötöde hagyta el a mezőgazdaságot. A tevékenységszerkezetben az aktív keresők aránya 1980-ig emelkedett, majd utána csökkent. Ennek hátterében többek között az iparosodás és a kétkeresős családmodell általánossá válása állt. 1940 és 1970 között a mezőgazda- sági keresők száma kevesebb, mint a felére csökkent, az ipariaké közel kétszeresére nőtt.38

35 HOFFMANN, Dierk-SCHWARTZ, Michael, 2004. 80-88. o.; BRAUER, Kai-ERNST, Frank- WILL1SCH, Andreas, 1999. 1342.0.

36 BAUERKÄMPER, Arnd, 1994. 119. o.

37 VALUCH Tibor, 2001.68. o.

38 VALUCH Tibor, 2001. 33-42. o.; A házasság és a női munkavállalás következményeire ld. LŐCSEI Pál, 2008.

135