Érdekvédelem és önazonosság (Kecskemét, 2010)
Gyenesei József: A műemlékvédelem elmúlt hatvan éve Bács-Kiskun megyében, a levéltári források tükrében
nőknek címzett felhívásra lapszéli megjegyzésként, pontosan nem azonosítható szignóval valaki a következőket írta: „A megyében lévő műemlékek számát tekintve aligha indokolt megalakítani'. A fennmaradt iratok tanúsága alapján így erre akkor nem is került sor, a Bács-Kiskun megyei MAB létrehozása végül csak 1980-ban történt meg. A tanácsi korszakban a műemlékvédelem terén helyi, de vélhetően országos szinten is az 1972-es esztendő tekinthető fordulópontnak. Ettől az időtől kezdve ugyanis a műemlékvédelem szervezeti és személyi feltételeinek további szakszerűsödése és javulása, valamint az erre a célra felhasználható pénzügyi források lassú növekedése figyelhető meg. A leglényegesebb ezentúl mégis az a tény, amely a fennmaradt iratokból visszatükröződik, hogy hivatalos szinten is fontossá, vagy ha úgy tetszik, még fontosabbá váltak az értékmegőrzésre irányuló törekvések. A szakterület jelentőségének növekedését mutatta, hogy a magyar műemlékvédelem centenáriumán a megyei végrehajtó bizottság augusztus 16-i ülésén első ízben napirendjére tűzte a Bács-Kiskun megyei műemlékvédelem helyzetének megtárgyalását: „Bács-Kiskun megye településszerkezete jellegzetesen alföldi. Műemléképítményeinek fennmaradása, átalakítása vagy pusztulása szorosan összefüggött a történelmi körülményekkel. A középkori építészetet a feltárt vagy még föld alatt lévő falusi településmaradványokon és templom alapfalakon kívül csak a soltszentimrei és lajosmizsei templomra, a kalocsai székesegyház románkori és gótikus faragványai és a kecskeméti ferences templom XIV—XV. századi részletei reprezentálják. A XVII. század építő tevékenységének országosan is ritka emléke a kecskeméti református templom. A műemlékállomány nagy részét a XVIII—XIX. rz[ázad] építészetének barokk és klasszicista emlékei alkotják, köztük olyan kiemelkedő értékű építészeti együttessel, mint a kalocsai székesegyház és az azt körülvevő barokk városmag: vagy a kecskeméti ún. Gólyás-ház, amely egymagában összefoglalja a XVIII. és XIX. £z[ázad] alföldi mezővárosi lakóházépítészet jellegzetességeit. A mai korszerű építészet kezdeteit megalapozó értékes objektumok a kecs59
