Érdekvédelem és önazonosság (Kecskemét, 2010)
Boros Pál: Értékvédelem és önazonosság
a múlt egyben jelen is. A (14. kép) is egy viszonyt mutat a múlthoz, amikor egy kor terméke egy településkép tisztán már csak egy skanzenben tud jelen lenni... És milyen az az ember (ki ő?), milyen az a társadalmi felépítés, amely az alábbi, ilyen vagy olyan nagy struktúrákat hozza létre? És ezek a maga alkotta keretek hogyan hatnak vissza rá? (15-18. kép) ...és mi van, ha a bemutatott példák, tárgyak, struktúrák, múltak nincsenek, elkallódnak, megsemmisülnek, vagy érdektelenné teszik őket? Kik vagyunk akkor? Lehet-e csak a mindenkori jelen elégséges identitásképző? Azt hiszem, nem kérdés, hogy az előbb látott attribútumok oly mértékben határoznak meg minket (persze ez kölcsönös, oda-vissza hatás), hogy ezek nélkül - elsősorban mint közösség, mint társadalom — senkik lennénk a világban. Amikor azt mondják, hogy ezek/ilyenek pl. az eszkimók, a japánok, a magyarok vagy a beduinok, elsősorban — a cselekedeteken (azaz a történelmen kívül) — ezek által vagyunk definiáltak. A milyenek vagyunk, a kik vagyunk kérdésre stabil tartalommal bíró választ csak a múlt, a múltak adnak! A jelen mindig konfúz, a szándékok (a jövő) meg még nem határozhatnak meg minket... Ezért fontos a múlt! És ennek a múltnak az egyik legfontosabb fellelési helye a MÚZEUM! Ha egy kicsit kinézünk a tárgyak mögül a nagyobb tárgyakra, a házakra, a településekre: mindjárt érthető lesz, hogy elméleti megfontolások ide vagy oda — az Athéni Chartára gondolok, miszerint műemléket nem építünk — miért épp’ Németországban és Lengyelországban építettek városi szinten vissza a semmiből műemlékeket a második világháborúban. 81
