Érdekvédelem és önazonosság (Kecskemét, 2010)

Gyenesei József: A műemlékvédelem elmúlt hatvan éve Bács-Kiskun megyében, a levéltári források tükrében

A műemlékvédelem gondolatának honi megjelenését a Magyar Tudományos Akadémia 1847-ben kiadott Felszólítás minden, a nemzeti becsületet szívén viselő magyarhoz a hazai műemlékek ügyében című felhívásától számíthatjuk, a szakterület intézményesülése pedig 1872-ben, a Magyarországi Műemlékek Ideiglenes Bizottságának megalakulásakor történt meg. A hazai műemlékvédelem átfogó törvényi szabályozására első ízben 1881-ben, majd 1949-ben és 1964-ben, legutoljára pedig 1997-ben került sor. Rövid tanulmányomban a helyi műemlékvédelem 1950 és 1990 közötti időszakából villantok fel néhány érdekesebb epizódot a levéltári források segítségül hívásával.

Előfeltevéseimmel ellentétben az államhatalmi szervek még az 1950-es évek első felében is foglalkoztak a műemlékvédelem kérdésével. Régi épületeinket azonban ez idő tájt nemcsak az idő vasfogától, hanem a lelkes fémgyűjtőktől is óvni kellett. Egy 1954-es minisztertanácsi leirat ugyanis arról számolt be, hogy Sopron belvárosában számos műemléki és műemléki jellegű épület lefolyócsatornáját szerelték le, ezzel egyidejűleg Tokajban pedig egy 1790-ben öntött feliratos harangot gyűjtöttek be. „A muzeális értékű tárgyak, illetve műemlékek megvédése — a fémgyűjtés idején — eddig jórészt a múzeumi dolgozók éberségén múlt” - olvasható a levélben, amely a továbbiakban így folytatódott: „Felhívom Elnök Elvtársat, hogy [a] jövőben a fémgyűjtő hónapok alatt és a fémgyűjtés ideje alatt a rendelkezésre álló propagandaeszközök (dobszó, hangos híradó) felhasználásával tájékoztassák a gyűjtésben részt vevő lakosságot a műemlékek fontosságáról"

57