Érdekvédelem és önazonosság (Kecskemét, 2010)
Szabó Bence: A kecskeméti Rákóczi-víztorony. Egy tervasztalon maradt műépítmény „története”
tesülő, a vízkiemeléshez és -tisztításhoz, vastalanításhoz kellő műtárgyakból és épületekből állt össze. A tervezett közmű- rendszer szerves részét képezte egy magastározó is, amelyet a városnak a vízműteleppel átellenes felében helyeztek el. A városi csőhálózat szerteágazó rendszere ismét főnyomócsővé egyesülve e víztoronyba torkollt volna. A létesítmény célja és feladata abban állt, hogy a napszakonként fennálló fogyasztásbeli ingadozások hullámzó szükségletét kiegyenlítse, mintegy tartalékot képezve a „csúcsidőszak” megnövekvő, vízkiemelés volumenét meghaladó igényei számára. A felállításra kerülő tározó megépítésével eleve kettős célt kívántak szolgálni a városatyák: egyrészt a vízellátás műszaki biztonsága lebegett szemük előtt, ugyanakkor kezdettől foga jelen volt az építészeti-esztétikai és kulturális igény is: „tekintettel a város sík fekvésére, a várost, sőt a távol vidéket uraló víztornyot úgy kell megépíteni, hogy ez tetszetős külsőt nyerjen. [...] hogy a víztorony hozzájáruljon a város szépítéséhez" — fogalmazta meg a város óhaját a tervező „szakférfi ’, Zarka mérnök a létesülő vízmű műszaki leírásában. Abból a célból tehát, hogy a megépíteni szándékozott műépítmény ne csak a vízmű céljait szolgálja, de „várost díszítő objektum is legyen", a városvezetés egy felhívást tett közzé, jelentős díjazás kilátásba helye5. „Szülőföldem” pályaterv 44
