Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)
II. Állattartás
magisztrátus: „A szomszéd helyiségeknek, sőt már maga házával is megtapasztalta a város, hogy némely lakosok a magyar juhokat birge tartásra fordítván, minthogy ezen gazdaság e mostam időben hasznosabb, olly változást okoznak a város régi státusában, mellybül a barom ménesek, jármos ökrök, fejős tehenek, kocsis lovak legelése és így eő felsége szolgálattya is meg fog károsíttatni. Annak okáért elvégeztetett, hogy valakik birgéket kezdenek tartani az város földin se a comitatus által árendált pusztákon, meg a magok kertyeiknél is, minthogy a szomszédok kára nélkül meg nem eshetik, tartani ne merészellyék. De a magános lakosok által körül belül a rendelt pusztakert is azoknak uraiknak az efféle jószágnak helyet ne szerezzenek, azon lakosoknak kirekesztésével. Ha kik pedig a város jussa alatt levő földekről e jövő Szent György nap után azon jószágot örökre ki nem viszik, toties quoties 12 forintokra büntettetnek ... Ennek felette statuáltatik, hogy senki a lakosok közül ezután birgével gazdaságot űzni meg ne próbállya, a fent írt büntetés alatt." 399 A csaknem ingerült hangvételű fellépés és ennek reakciója érdemben befolyásolta a helyi juhtenyésztést, ezért is érdemes az érveket viszonylag részletesen ismertetni. Ráadásul sok helyi véleményre, sajátos értékalkotásra is fényt derítenek. A tanács tehát nem közvetlenül, hanem csak közvetve lépett fel a birkatartás meghonosítása ellen. Nem az új fajta tartását kifogásolták, hanem a nagyállattartás fenyegetettségét hozták fel okként a korlátozó intézkedések megtételekor. Az érintett gazdák közül többen a város határozatával szemben a helyi úriszékhez fellebbeztek 1770-ben. „Negyedik esztendeje már, hogy szarvas juhainkat eladván, gazdaságunk elől mozdítására mi egynehány contribuens lakosok birka juhokat szereztünk, melyeket is az első három esztendőkig nemhogy ellenére tartottuk volna valakinek ezen városban, sőtt inkább maga a nemes tanács olly conditióval szabad usust és tartást engedett, hogy birkáinkat különös nyájakba a városnak mind territóriumán, mind árendás földein való közönséges pascuumán szabadon járathatnánk." A magisztrátus legfőbb vádját, hogy a merinói juhok veszik el a nagyállattartás elől a legelőket az alábbi érveléssel utasították vissza: „... mert sokan vannak ebben a városban ... kik közül némellyek nyolc száz, némellyek kilenc száz, sőt ezer szarvas juhokat mind város földén, mind pedig árendás pusztákon szabadon tartván, ... de nagy részét földeiknek némellyek nem is szántatván, egyedül maguknak juhaiknak tartására fordíttyák. E mellett mind a marhatartást, mind a szántást vetést egészen elhagyják, és némellyek semmi egyebet az árendás juhoknál és szöllőnél nem tartanak ..." Igazuk megalapozása végett kiemelték, hogy „Felséges király asszonyunk is ... nemhogy megtiltaná a birka tartását, maga fő szolgálattyának kárára, sőt inkább tartásokat és szaporodásokat parancsollya maga posztóbeli fabricainak ... hasznára." 400 399 IV. 1504. cl 162. február 10. 400 IV. 1504. cl 162.
