Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

II. Állattartás

ez ügyben: „a város ménesét megszüntetik, mert nem jövedelmező, elegendő jó legelő nincs, a fajnemesítést néhány csődörrel is el lehet érni." Nem várták tehát meg az ekkor már készülőfélben lévő királyi rendelet végleges megfogalmazását, amely 1836-ban megszüntette a városok mezei gazdálkodását.

347 B/ Hasznosításuk A rideg ménesben felnevelt lovak értékesítése, hasznosítása merőben más formában történt mint a szarvasmarhák nagyobb hányadánál. Tekintettel arra, hogy a lovakat nem húsuk miatt tartották, a tényleges hasznosítás előtt ezeket be kellett tanítani. A szilaj csikók esetében ez egyáltalán nem volt veszélytelen foglalkozás, és nagyfokú tapasztalat is kellett hozzá. Ráadásul oly módon kellett eljárni, hogy az értékes jószágok maradandó kárt ne szenvedjenek. A csikók tanítása egyébként hozzátartozott a ménes életéhez. Ezt a kitartó munkát nem kizárólag a csikósok végezték, hanem elég rendszeresen közreműködhettek cigányok is. Legalábbis meglepően sok adat áll a rendelkezésünkre, amelyek szerint a város méneséből kifogott csikók tanításánál cigányokat alkalmaztak. Koháry István majd Koháry András és Eszterházy Antal is igényt tartott a helybeli cigányok ezirányú tevékenységére.

348 A minden bizonnyal komoly hagyománnyal és hírnévvel rendelkező kecskeméti idomítok törték be 1699-ben Montecuccoli lovát is. A XVII. század végéről is maradt fenn több hasonló adat. A csikók tanítása, idomítása általában négy hétig tartott, és nem volt ritka, hogy hónapokon át foglalkoztattak ilyen céllal embereket. Az átlagosnál fárasztóbb és veszélyesebb munkát kellően meg is fizették. Kocsonyi cigány bére 1732-ben heti négy máriás volt. Két évvel később „fogattattak meg a Mgs Góff számára tanítandó 8 Csikók mellé Kocsonyi István, Kurucz Jankó és Vadrucza János, kiknek egy-egy hétre fizetések leszen 1 tallér." A váci püspök csikóit idomító Cserő Jakabnak hat hétre 18 máriást fizettek. Ezeket az embereket sem egyformán fizették és értékelték, mert „Pataki Ferenc hasonló Csikótanítónak 9 hétre ... 9 tallért" adtak. Esetenként termékekkel is kiegészítették a díjakat: „Groff Koháry András ... Lovainak taníttására Kocsonyi Sámuel és Gasi nevű Czigányok fizetések leszen hetenként egy-egy Rf naponként egy-egy Icce bor és egy font Hús." 1737-ben Gazsi nevű cigány a Koháryak csikóit augusztus végétől október végéig 7 rénes forintért és két véka búzáért tanította sikerrel, hisz a következő évben ismét megfogadták ugyanilyen munkára.

349 RUSVAY Kálmán: 1975. 72-75. RUSVAY Kálmán: 1975. 55-57., illetve IV. 1504. y/3. 1728-1731. RUSVAY Kálmán: 1975. 56-57. A heti négy máriás napi 11-12 krajcár bért jelentett. Egy tallér értéke 90 krajcár volt, a rénes forintba pedig 60 krajcárt számítottak. A nehezebb mezőgazdasági munkák díjazásával volt azonos általában az idomítok bére, és 347 348 34!)