Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)
II. Állattartás
Szabó Pál és Pintér János kapta a bizalmat. Bérük 300 váltó forint, négy suba, hét pár csizma, 50 darab marha nyaraltatása és teleltetése lett, valamint „minden hetes gazda ad egy véka őszi és egy véka tavaszi gabo67 A csorda és a kurtafalka Míg a barmok a várostól távol levő pusztákon gyarapodtak vagy tengődtek a kedvező vagy mostoha időjárás váltakozásának megfelelően, a csordába, miként faluhelyeken is, a háznál tartott szarvasmarhák tartoztak. Bár ennek létszáma lényegesen kisebb volt mint a ridegen tartott gulyáké, a lakosság életében fontos helyet kapott. A város közelében lévő egyik csordajárásnak, az úgynevezett Nyomásnak a nevét még ma is jól ismeri és használja a város lakossága. A csordákban legeltették mindenekelőtt a fejős teheneket és nem ritkán külön csordában az ökröket is. Különösen fontos volt, hogy az ökröknek megfelelő legelőt biztosítsanak, hisz a legalapvetőbb mezőgazdasági munkákban és a teherszállításban is igen jelentős helyet kaptak. Mindenekelőtt tavasszal volt számukra fontos a legelő, hogy a tavaszi munkák elvégzéséhez megfelelő erőnléthez jussanak. A megfelelő legelők hiánya miatt gyakorta ütközött az ökörtartás a göbölyös gazdák érdekével. De még a nagyobbrészt jómódú gazdák érdekeit képviselő választott közönség is arra kényszerült, hogy a többi réteg érdekében is szót emeljen: „...az ökörcsordatartás pedig kivált a szegényebb sorsú tehénnevelő lakosok ... jószágaira nézve elkerülhetetlen szükség lévén..." a városhoz közel eső Vágó-járást kívánta e célra felhasználni. 290 Tekintettel arra, hogy ez sem hozott tartós megoldást, ezért az igás jószágokat is csodákba verve nem ritkán távolabbi pusztákra is elhajtották néhány hétre. Ez történt 1844-ben is, ami nem csekély panaszra indított több gazdát: „...miután tapasztaltatik, hogy Pusztaszer nagy része tavasszal az oda toluló jármos ökrök által annyira lelegeltetik, hogy később a heverő marha csak alig tengődhet rajta, és a most közelebb szerzett haszonbéres puszták használása a jármos jószág szaporodtát okvetlenül maga után következtette, ezentúl Pusztaszerre senkinek jármos jószágát legeltetés végett lehajtani szabad nem leend, s az ott tálaltatandó jármos marhák mint tilalmasban kapottak fognak tekintetni..." Tekintettel arra, hogy a város több száz adófizetőjét érintette közvetlenül a legeltetés gondjának megoldása, a magisztrátus fontos döntésre kényszerült, és a városhoz jóval közelebb eső pusztákat jelölt ki e célra. Az ekkor meghozott határozat értelmében „...az ökörcsorda három helyen lészen felállítva: Monostoron, Pákán és Matkó pusztán... a mostani 1 vft. szájbérnél minden esetre magasabban fog évenként megállapíttatni..." számukra a legeltetési díj. 291 " ÍV. 1505/2. 1. 0 IV. 1503. a/ 1823. január 23. 1 IV. 1504. b/ 63. 424-425.
