Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)
II. Állattartás
Ezek az adatok jól érzékeltetik, hogy az egyes gulyák összetétele erősen változott, sok tekintetben esetleges volt. Ezen túlmenően az is jól érzékelhető, hogy minden bizonnyal évszázadokon keresztül a különféle korú jószágokat, tenyészállatokat együtt tartották. Az egyes barmokba összevert jószág száma is erőteljesen ingadozott: a legkisebb 145 darabból állt, míg a legnagyobb közel kilencszázból. X. táblázat. BARMOS MARHÁK ÖSSZEÍRÁSA (1786-1787) Öreg Tinó 3-ad fű Tavalyi Bika Össz. Pusztaszer I. 277 50 188 204 10 729 Pusztaszer II. 303 8 140 140 6 597 Pusztaszer III. 271 30 140 129 3 573 Monostor 178 9 87 83 4 361 Pusztaszer IV. 214 11 91 135 6 457 Pusztaszer V. 285 61 154 118 5 623 Bugac I. 346 44 157 177 10 734 Bugac II. 221 18 129 144 4 516 Összesen 2 095 231 1086 1 130 48 4 590 Ezek a számok annál inkább figyelemre méltóak, mivel ugyanabból az évből származnak, tehát minden kétséget kizáróan érzékeltetik, melyen különbségek lehettek az egyes gulyák között számukat, Összetételüket tekintve. 281 A rideg körülmények között tartott gulyákban nagyobb részt a gazdák jószágai voltak, amelyek után legeltetési pénzt is kellett fizetniök. A legtöbb gazda csak néhány szarvasmarhát vert ki a baromba, de nem volt ritka a több tucatnyi marha után fizető sem. A legnagyobb gazdák pedig 80-100 szarvasmarhát is tartottak ott, de akadt, aki 150-170 darabot is. 282 A gazdák mellett a különféle pásztorok is tarthattak jószágot a közös baromban, amely után nem kellett fizetniök. 1838-ban Kelemen József számadó gulyás 17 gazda 690 jószágját őrizte, és ezek mellett két béresnek 9, a gulyásnak 14, három bojtárnak 6 és két csikósnak 7 tehene, illetve borja volt. Ezekhez a jószágokhoz verték ki több gazda cselédjének a jószágját is, amelyek tartását a cselédek bérükbe kialkudták. 1847-ben 280 IV. 1504. d 164. 281 1767-68-as gazdasági évben a Monostoron lévő II. számú baromban 145, az Alpáron tartott baromban pedig 886 darabot írtak össze. IV. 1504. d 162. 282 i 1786-ban kilenc gazdának volt száznál több szarvasmarhája a közösség által fenntartott gulyákban. Köztük Deák Pál 152 jószág után fizetett szájbért. Együttesen csaknem 1100 szarvasmarhát vertek ki ebben az évben a baromba. De még 1847-48-ban is Deák Lajos 102, Fórián György pedig 122 szarvasmarha után fizette a szájbért, a legeltetési díjat, bár a többi gazda mind jóval 100 db-nál kisebb állománnyal rendelkezett. IV. 1504. d 164., illetve IV. 1504. Ö. 197.
