Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

II. Állattartás

2. Szabadságában lészen ugyan a gazdáknak ezentúl is a cimboraságot tetszés szerint vagy újonnan felállítani, vagy fenntartani, s ebben a deputátiónak befolyása nem lesz, azon esetben azonban, ha hogy a lakosok közül valaki cimboraság nélkül maradván, jószágait a baromra nem verhetné, a deputátiónak fog kötelességében állni, hogy az ilyen lakost jószágával azon baromhoz, mely a többinél kevesebb számú, rendelje. 3. Ahányszor csak megtörténhet, s gazdaságbeli deputatio a kiállított barmokat és méneseket nemcsak számba veszi, és többször is felolvassa, hanem amennyire a város cassájának és lovainak terheltetések nélkül megeshet, azt gyakran meg is látogatja, s maga mellé vévén mindenkor a gazdaság körül is némelyeket, a baromra és a ménesekre felvigyáz. 4. Ha netán a baromban és ménesben, mit az Isten kegyelme távol tartson, valamely betegség magát kiütné, annak mely móddal lehető orvoslása eránt a gazdasággal egyetértve tanácskozni és hasznos módokat javallani fog. 5. A gazdasági deputatio a barom és a ménes számát jegyzékben tartja. Minden gazdának jószága mennyiségét különösen feljegyzi, a szájpénzt repartiálja, a kenyérsort elhatározza, a kutaknak jó karban lehető tartásokrul és azokhoz szükséges eszközök megszerzéséről gondoskodik, s ilyetén foglalatosságait a gazdaság közül maga mellé veendő némely tagokkal tellyesítvén, a megállapított köz intézeteknek foganatba való vételét egyre a gazdasági tagok közül bízza, akiknek a megállapított kenyér sorra való felvigyázás fog állani kötelességében. 6. A szájpénznek szedése, a pásztorok bérének fizetése, a pásztorok marháinak teleltetése idején a cimboraság között leendő elosztása a gazdaság tagjaival egyetértőleg a deputatio kötelességei közé tartozik, valamint tovább az is, hogy a pásztoroknak valamely részét a pusztának privatizálni, vagy a barom közé idegen őrzetőket befogadni alkalmatosságok ne lehessen. 7. A gazdaságbeli deputátiora bízatik az is, hogy különösen felvigyázzon nehogy idegen jószág a legelőre bejusson, hogy a juhokat is szorosan conscribálja, hogy senki a szájpénz fizetése terhe alól ki ne maradjon, hogy a lakosok pásztoraiknak sem több juhait, sem több marháit mint már mindezek megállapítva vannak, sem nyaralás, sem feleltetés végett meg ne szenvedjenek. 8. Hogy a deputatio a baromnak, méneseknek s juhoknak állapotjukról, úgy az ezek eránt tett rendeléseknek miként lett foganatba való menetelérül s egyéb foglalatosságainál ezen tanácsot múlhatatlanul minden hónapban írásképpen tudósítsa."

273 A legelők szűkülése és a takarmány hiánya arra kényszerítette a gazdákat, hogy a reformkor kezdetén már maximálják a tartható jószágok számát. Ezt a kívánságot a választott közönségen keresztül továbbította a magisztrátushoz, amely a gazdák földbirtokának nagyságától tette függővé a juhok tartását.

274 273 IV. 1504. hl 1823. I. 124-125.