Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

I. Növénytermesztés

tonság, részben pedig az alapvető termelési folyamatok megkövetelése vált szükségessé. A nehezen beszerezhető oltványokat gyakran ellopták, ezért a tanács rendeletben volt kénytelen fellépni a viszonylag széles körben elterjedt rossz és a termelést több tekintetben is veszélyeztető szokás ellen.

203 Más téren is közbeavatkozásra kényszerült a magisztrátus. Már a XVIII. század derekán utasításokat fogalmazott meg a tanács: „...aki engedetlen lévén, szőlőbeli fáirul az hernyót le nem szedte, tehát mai napon kimenvén a szekerek és fejszés emberek a gyümölcsös fáknak ugyan még békét hagyván, a szil, tölgy, nyár és egyéb fákat valamelyeken hernyót találnak... levágják..."

204 A következő évtizedekben, amikor mind szélesebb körben végeztek szőlő és gyümölcstermesztést, ez az ellenőrzés és szigor még indokoltabb lett: „...Gyümölcsoltó Boldogasszony napja táján a szöllőhegyek szorgalmatosan megvizsgálatassanak, és mindazon lakosok, kik a fent írt napig fajaikat a hernyóktól le nem tisztítanák, a gyümölcstermő fáktul ugyan 6 forintra büntettessenek, terméketlen fajaik pedig, ha azok is hernyósak volnának, kivágattassanak..."

205 A gyümölcstermesztés iránti figyelmet mindenekelőtt a fokozatosan növekvő értékesítési lehetőségek, a termesztés gazdaságossága növelte meg. A város növekvő lakosságának ellátásán túl a pesti piac is egyre meghatározóbbá vált a reformkorban. A rendszeres szállítások révén ez a tevékenység a gazdák jelentős hányadának nyújtott biztos bevételi forrást. Mind jelentősebbé vált a különféle gyümölcsök szárítása és az ilyen formában történő árusítása is. Előfordult, hogy egy-egy gazda szerencsés szezon során 400-800 pengő forintot is forgalmazott gyümölcsöséből.

206 6. Erdőgazdálkodás Az Alföldnek ez a része a hódoltság során, különösen pedig a török kiűzésének évtizedeiben folytatott rablógazdálkodás miatt erdőinek aránytalanul nagy részét elvesztette, fában rendkívül szegény lett. Ez a tény mind a lakosság ezirányú szükségleteinek ellátásában, mind a hadsereg igényeinek kielégítése terén mind több zavart okozott. Ezen kényszerítő okok késztették mind a központi hatalmat, mind a megyéket arra, hogy az erdősítést adminisztratív eszközökkel is szorgalmazzák. Ezt a folyamatot forrásaink hézagossága miatt Kecskeméten nem lehet pontosan végigve203 rVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991/b 150. 204 ÍV. 1504. b/ 1754-58. 1755. március 26-i határozat. 205 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991/b 180. Hasonló értelemben kellett döntenie a magisztrátusnak 1825-ben is: uo. 259-260. 206 KUBINYI Ferenc — VAHOT Imre: 1853. 111. Egy pengő forint 2,5 váltóforintnak felelt meg. Az összeg értékét érzékelhetjük, ha figyelembe vesszük, hogy egy kocsis havi bére 13 váltóforint és 20 krajcár volt, egy béresé 15 váltóforint, és egy szenátoré pedig 62 és fél váltóforint. IV. 1510. a/ 1840-es évek.