Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

I. Növénytermesztés

részt tudtak esetleg értékesíteni. Tizenhét háztartástól két-három akó dézsmát követeltek, ami 11-16 hektóliter termést feltételez. Tehát a gazdák 17-20%-a jelentős bevételre számíthatott bortermése alapján. A termelők 9%-a 2-3 akót szolgáltatott be, termésük tehát 16-22 hektóliter között lehetett. Mindössze 6%-ra tehető azok száma, akik 4—8 akóra voltak kötelezve, ennél többel senkit sem terheltek meg. Ezek a gazdák évenként figyelemre méltó bevételre számíthattak a városnak eladott vagy kimért boruk után, de igazán nagyarányú bortermeléssel nem találkozunk. Érdemes rövid áttekintést végeznünk sóinak felderítésére, hogy a nagyobb termelők milyen mennyiséget tudtak időről időre a város kocsmáinak eladni. Ezúttal is csak az illusztrálás érdekében választottunk két egymást követő évet.

164 Név 1777 (akó) 1778 (akó) Ns Tormási István 39 51 Ns Rozgonyi István 38 49 Ns id. Deák Mihály 42 50 Ns Csáktornyai Ferenc 38 48 Ns Nagy János 35 48 Ns Herczeg István 39 49 Ns Sárközy Pál 38 45 Ns Szeles György 39 49 Ns ifj. Deák Mihály 39 48 Ns Tóth István 35,5 46 Ns Kis Józsefné 39 50 Kisebb tételt természetesen sok tucat termelő értékesített hasonló módon. A felsorolás azért is hasznos, mivel néhány fontos tényt dokumentál. Előszöris egyértelmű, hogy a magisztrátusban ekkor már meghatározó szerepet elért nemesek a helyi politikai súlyukat anyagiakban is következetesen kamatoztatták.

165 Másrészt érzékelhető, hogy a nemesek betartottak egy meghatározott keretet, az egyes tételek között alig van eltérés. Hangsúlyozni kell, hogy más években is csaknem ugyanilyen sorrendben követték egymást. Tehát nem alaptalan a század végén és a reformkorban a zömmel nemesekből álló magisztrátussal szembeni vád, amely szerint maguknak indokolatlan előnyöket biztosítottak. Érdemes még arra is utalni, hogy míg a kisebb gazdák többsége az ősz és a tél folyamán kénytelen volt pénz hiányában viszonylag olcsón értékesíteni újborát, a nemesek és a 164 IV. 1510. fí Borbírói számadások, 1777-78. A bőséges forrásanyag birtokában további sokirányú elemzés válna lehetővé. 165 A helyi nemesek politikai térnyerését, illetve befolyását részletesen elemzi: KISFALUDY Katalin: 1992. Korábban BÁLINTNÉ MIKES Katalin: 1979.