Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

Előszó

Előszó Alig akad Magyarországon olyan város, amely meg ne íratta volna történetének monográfiáját. Kecskemét ezen kevesek közé tartozik. Ugyancsak egyértelműen megállapíthatjuk, hogy az utóbbi évtizedtől eltekintve az egykori th. jogú, vagy a mai megyei jogú városokkal szemben meglepően keveset tett fejlődése folyamatának feltárása érdekében. A hetedfél évszázados múlttal rendelkező város történetéből csak az 1711-ig terjedő részt ismerjük alaposabban, amit a város kiváló monográfusa, Hornyik János közel másfél évszázaddal ezelőtti szorgos munkájával feltárt, majd a város anyagi támogatásával publikált. A következő három évszázad történetéről esetlegesen és kis számban készültek feldolgozások. Minden bizonnyal az ismeretek hézagossága is erőteljesen hozzájárult ahhoz, hogy a leginkább feldolgozott kort, a hódoltság időszakát egyfajta romantika lebegte át, a hódoltság kétségtelenül egyik legjelentősebb mezővárosának és lakosainak életét virágkornak érezték és tüntették fel a történészek és helytörténészek a későbbi évtizedekhez, évszázadokhoz képest. Egyébként nemcsak Kecskemét esetében, hanem az egész magyar történetíráson belül is hosszú időn át viszonylag elhanyagolt kutatási terület maradt a késői feudalizmus gazdasági és társadalmi élete. Kecskemét történetének ezen szakasza iránti mérsékeltebb érdeklődéshez ezeken felül hozzájárult az is, hogy a Homokhátság gazdasági és politikai súlyát tekintve eléggé a perifériára szorult. A XLX. század végén és a XX. század elején viszont felgyorsult a polgári fejlődés, és ez a vidék ismét komolyabb lehetőségekhez jutott. Fokozatosan és széleskörűen bekapcsolódott a hazai árutermelésbe, sőt a nemzetközi kereskedelembe is. Talán éppen ezért a közelebbi múlt alaposabb ismeretének hiányát és ennek hátrányait már a századfordulón is jól érezték a város vezetői. Ezért hoztak létre egy bizottságot, hogy megszervezzék a városmonográfia elkészítését. A munkálatok sajnos csak a tervezet megfogalmazásáig jutottak el, és csaknem egy évszázad múltán történt újabb kezdeményezés a már akkor joggal észrevételezett hiányok pótlására. A város tanácsa a MTA Regionális Kutatási Központját bízta meg a szervező munkával a nyolcvanas évek végén. Varga János akadémikus irányításával formálódott fél évtizeden át a monográfia megírásának programja és ezzel párhuzamosan megindult a feltáró munka is. Ennek megfelelően az első kötethez több résztanulmány el is készült, és többségük önálló kötetek formájában, illetve különféle kiadványokban meg is jelent. E kötet anyagának egy része is ennek a szervező tevékenyég eredményeként készült el.