Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

I. Növénytermesztés

Ezen a tájon még szűkebb területeken belül is igen nagyok a minőségi eltérések. Tekintettel arra, hogy e téren érdemi változások évtizedeken át nem történtek, célszerű a fontosabb puszták termőföldjeinek minőségét ismertetnünk, hisz ez döntően meghatározta a mezőgazdasági kultúrát még kb. száz éven át. Az egyes birtokok, határok minősítését bizottság végezte, az esetek aránytalanul nagy részében ítéletükkel egyetérthetünk. A város belterületén lévő kertek jövedelmét évi 10 mázsa széna értékében állapították meg. Törökfáiban, valamint a Szilos-, Galambos- és Szegedi dűlőkben mind a négy osztályt fellelték. Ezen túlmenően külön becsülték fel a kukoricaföldek jövedelmét, amit 6 pozsonyi mérőben határoztak meg. A gyümölcsös kertek jövedelmét szénában határozták meg, és ezt ezeken a területeken 10 mázsásra minősítették. Többféle kaszálóra is akadtak: 10, 8, 6, 4 és 2 mázsa hozamot nyújtót találtak. Legjobb minőségű termőföldnek a Mindszenti dűlőt tartották, melyről az volt a véleményük, hogy 5 évből háromszor vetve évenként 11 pozsonyi mérő szemet teremhet. Kevésbé volt jó minőségű a termőföld Gátér és Kisfái (az akkori Gyónifái) területén, ahol öt évből háromszori művelés esetén 11, 10 és 8 pozsonyi mérőt adó részeket regisztráltak. Még gyengébbnek minősült Urrét és Talfája talaja, amely hat évből háromszor bevetve csak 10, 8 és 7 pozsonyi mérőt adott. Ménteleken, az akkori Csődörnek nevezett határban a gyenge minőségű talajon belül is két fokozatot különböztettek meg: a határ egyik részében hat éves cikluson belül háromszor, a másik részében csupán kétszer lehetett vetni. Az első felében 9 és 7 mérő között, a másodikban pedig csupán 5 mérőre lehetett számítani. A Bene. Kerekegyháza és Köncsög által határolt részen található termőtalajt csupán III. osztályúnak tudták minősíteni, amit hat évből csak két alkalommal lehetett bevetni, és a hozam szerény, 6 mérő körüli lett. Borbáson ugyancsak kitűnő termőföldre akadtak a becslők. Öt éves ciklusban háromszor megművelve 10, 8 és 6 pozsonyi mérőt magot termett. Kaszálója is a legjobbak közé tartozott, hisz 8, 6 és 4 mázsa szénát termett. Szentkirály területén a termőtalaj erősen változó, négy művelési eljárást, ciklust is fel lehet fedezni. Kaszálója is ugyancsak erősen változó, legelője pedig meglehetősen gyenge. Szentlőrinc pusztán a talaj jóval egyenletesebb. Az esetek nagyobb részében öt évből háromszor lehetett vetni, és 10-8 mérőt termett. A gyengébb minőségű foltokban hat évből kétszer, egyes részein pedig csak egyszer tudtak vetni. Kaszálója közepes minőségű volt. Köncsögön ekkor is gyenge talajjal kellett küzködnie a földművesnek. Éppen ezért főleg rét és legelő maradt nagyobb része. Kevés szántóját 7 éves ciklusokban három alkalommal vetették, a még soványabb részeket hat évenként csupán kétszer, és így is csak gyenge, legfeljebb közepes termést adott. Matkó puszta talaja az egyik legrosszabb minőségű volt. Nagyobb részét négy évenként csak egy alkalommal vetették, és ekkor is csak szolid közepes volt a hozam. Kaszálója is gyenge, nádas legelőjén is csekély mennyiségű takarmányt tudtak betakarítani. Monostoron sem ta-