Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)
VI. A pénzügyek alakulása
A különféle kr aj cár-ver eteket szívesen nevezték vidékünkön garasoknak. Az eltérő nagyságú és eltérő értékű krajcárokat, illetve garasokat a könnyebb megkülönböztetés végett már a korábbi évszázadban is jelzőkkel, nevekkel látták el. Ily módon beszéltek a Máriás mellett kisgarasról, amely három krajcárt ért, kurtagarasról, amely minden bizonnyal a tíz krajcáros lehetett, öreggarasról, amely pedig a 15 krajcárosnak felelt meg. 933 Az egyik leggyakrabban feltűnő pénznév a polgári forradalomig terjedő időszakban a krajcár volt. Ez lett az alapegysége a különféle osztrák mintára készített ezüst, majd réz pénzeknek. A hétköznapok során leginkább ezt használták és ebben is számoltak. Tekintettel arra, hogy a garasveretek ezüsttartalma gyakran változott, a tallérhoz és az aranyhoz való arányuk sem lehetett állandó. A könnyebb számítási eljárás érdekében a hivatalos pénzérték-jegyzékek forintban, krajcárban és dénárban adják meg az értékeket, amikoris 1 forint = 60 krajcár = 100 dénár. 934 Ennek alapján 1 krajcár 1,66 dénárral volt egyenlő, de a gyakorlatban 1:2 arányt követték. A napóleoni háborúk a Habsburg monarchiát végkép kimerítették, és ennek következtében az egykor stabil pénzrendszer megingott, aminek hatására nagymérvű infláció következett be. Az ennek felszámolását szolgáló 181 l-es devalváció, bár országszerte igen sok család és gazdaság tönkretételével járt, és súlyos társadalmi feszültségeket gerjesztett, gyakorlatilag elkerülhetetlen volt. Ennek következtében a bankók értéke töredékére csökkent. A háború alatt elterjedt papírpénzek hatására a következő években, évtizedekben kétféle forinttal találkozhat a kutató és az olvasó. Az egyik a pengő forint, a másik a váltó forint. A különféle nyilvántartásokban, lajstromok felfektetésekor a kettőt sajnos nem mindig, vagy legalábbis nem elég következetesen különböztetik meg egymástól, pedig egy pengő forint értéke 2,5 váltó forinttal ért fel. 935 A korabeliek A XVI-XVn. században az aprópénz hiánya miatt széles körben forgalomba jöttek a különféle lengyel pénzek, illetve a balti államok, fejedelemségek területén vert apró pénzek. Ekkor még a Habsburg tartományokban vert érmék száma rendszerint kisebb arányban található a feltárt leletekben. Ezek számát azonban nem szabad eltúlozni. A széleskörű vizsgálatok azt mutatják, hogy ekkor is a magyar pénzek voltak túlsúlyban. A környező települések leletei azt jelzik, hogy Kecskeméten is szerény mennyiségben forogtak közkézen mind a lengyel mind a Habsburg területről származó veretek. A Fajszon talált 4130 darabból álló leleten belül magyar volt 97,29%, Habsburg 0,11%, lengyel 2,05%és egyéb 0,55%. Valamelyest eltérők ugyan az arányok a Hajós határában feltárt 3571 darabból álló leleten belül, de itt is a többséget a magyar pénzek képviselték: 84,38%, Habsburg 3,44%, lengyel: 9,16%és egyéb: 3,02%. A Kiskunmajsán talált lelet közel hasonló arányokat jelez: magyar 81,64%, Habsburg 0,24%, lengyel 14,28% és egyéb 3,84%. GEDAI István: 1984. HORVÁTH Tibor Antal: 1953-1954. 19., illetve BÚZA János: 1973., továbbá IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1986. BOTTLÓ Béla: 1955-1956. 57. Eligazodási támpont viszonylag kevés adódik. Ha nem említik a forint jellegét, legtöbbször váltó forintról lehet szó. A szöveg tartalma is nyújthat támpontot.
