Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

V. Kereskedelem

kereskedelemben. Állandó letelepedési lehetőségük sem volt, és a bőrök felvásárlása miatt a helyi szűcsökkel ismételten összeütköző kereskedők gyakorta foglalkoztatták helyi magisztrátust. Az 1777-ben meghozott statútum hosszú időre befolyásolta tevékenységi körüket, illetve jelzi, hogy kitartó munkával egyre szélesítették mozgásterüket, és mind több szállal kapcsolódtak a városhoz.

906 Sajnos igen töredékesen maradtak fenn a kereskedőkkel kapcsolatos nyilvántartások a következő évtizedekből. Ugyanakkor ezek a nyilvántartások ritkán utalnak a kereskedők vagyonának jellegére és nagyságára, így nehéz követni, milyen mértékben nőtt, illetve csökkent ezen réteg gazdasági súlya. 1789-ből fennmaradt egy kimutatás, amely a piaci kofák számát és „szakosodását" rögzíti. (L. XXIII. táblázat.) Az itt nyilvántartásba vett 60 fő különösen akkor mutatkozik jelentősnek, ha figyelembe vesszük, hogy három évtizeddel korábban még csak két kofáról emlékezik meg az összeírás.

907 Tekintettel arra, hogy ezeket az élelmiszert árusítókat, viszonteladókat az országos összeírások valójában nem is vették a kereskedők között nyilvántartásba, egy-egy ilyen nyilvántartás csak közvetetten segítheti elő a kereskedő rétegről alkotható kép pontosítását. Ugyanígy csak közvetett tájékoztatást adhat az az 1810-ből fennmaradt felsorolás is, amely alapján a hetivásárokon árusítókról kaphatunk áttekintést. (L. XXTV. táblázat.) A rendelet átmenetileg kiegyensúlyozott állapotokat teremtett: „1-mo. Hogy az idegen jövő menő s járó zsidók által, s mint már tapasztaltatott, a lakosoknak károk ne essenek, nem a messze földön lakó, hanem csak nemes Pest vármegyebeliek admittáltassanak a vásárlásra és bőrárusításra minden taxa nélkül. 2- 0. Mindazokra az itten maradó árendás zsidóknak oly gondjok legyen, hogy mikor bejönnek, a város házánál bejelentsék, hogy megvizsgáltassanak, s nekik ingyen pecsét fog adatni, mely mellett járhassanak a gazdáknál. 3- 0. Bejövéseknek biztos ideje legyen, úgymint minden holnapban az első hét, négy vásár előtt egy hét és utána is egy hét, és így egy esztendőre 20 hetek. 4- 0. Az itt maradó árendátorok nem többet, hanem csak két szállást tarthassanak, de feleségeikkel és cselédjeikkel itt ne lakjanak, hanem azok csak bizonyos időkben itten tartózkodhassanak, két s három szükséges szolgákat mindazonáltal mindenkor tarthassanak. 5- 0. A konyha és kaffe, bor körül egy férfit és egy asszonyt tarthassanak és ezeknek harmadik szállást fogadhassanak. 6- 0. Ezen három szálláson kívül a zsidók közül akár mostanában, akár azelőtt itten házakat árendáltatnak, a városról eltakarodjanak lakó helyekre, s ide csak a kiszabott hetekre jöhessenek. 7- 0. Mind az itt való. s mind a külföldi akármely bőrökkel kereskedők vagy mester emberek minden időben taxa nélkül vásárolhassanak. 8- 0. Az itt maradandó régi contractusban nevezett zsidók mind az itt lakástól, kereskedéstől, kaffe, bor és konyhatartástól a contractualis arendát esztendőnként a városnak letegyék." Bár figyelembe kell vennünk, hogy jellegét tekintve merőben eltérő a két összesítés, így a valós arányok minden bizonnyal nem voltak ennyire eltérőek, de kétségtelenül igen nagy lehetett a számbeli növekedés.