Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)
V. Kereskedelem
kosarakat és más használati tárgyakat. Hasonlóképen jártak el a céhes keretek között dolgozó iparosok is az esetek igen nagy hányadában. Kétségtelen, hogy ezek szokásaikat, életcéljukat, műveltségüket és társas kapcsolataikat és főleg tőkéjüket tekintve merőben eltértek a textil, a gyapjú, bor stb. kereskedőktől. De kétségbe nem vonhatóan félúton lehettek a polgárosodás folyamatában, és minden bizonnyal sokan váltak közülük idők során a szó szoros értelmében vett kereskedővé. Az árucseréből élők másik nagy csoportja a boltosok, a különféle fűszerek, értékesebb textíliák, élvezeti és luxus számba menő cikkek árusítói. Mivel a török kiűzéséig idegeneket állandó jelleggel nem tűrtek meg a város falai között, a csekély számú boltos szükségszerűen tősgyökeres kecskeméti és magyar nyelvű volt. A századfordulón és főként a Rákóczi szabadságharc idején mind több görög kereskedő kapott tartózkodási engedélyt, és kezdhette meg a városban kereskedését. 894 A későbbi évtizedekben a bolti árusítás nagyobbrészt ezek kezébe került, és számuk fokozatosan gyarapodott. A század végétől a város teljes jogú polgárai lettek, majd egyre többen magyar anyanyelvűekké váltak. A kereskedők további jelentős, majd csaknem meghatározó csoportját képezték Kecskeméten is a zsidók. 895 Bár alkalmanként már a század elejétől kezdve feltűntek mind a helyi vásárokban és a piacokon, a városi közigazgatás is nyilvántartotta őket, behajtotta tőlük adójukat, tartósan csak a század derekától voltak jelen, előbb mint „türelmezett" lakosok és kereskedők, majd a század vége felé mind erőteljesebb kolóniát és érdekképviseletet tudtak kiépíteni a magisztrátus engedélyével. 896 A polgári forradalmat megelőző évtizedekben pedig már a kereskedelem és a szolgáltatások nem egy területén meghatározóvá váltak. A magyarországi jogrend és társadalmi állapotok az idegen származású kereskedőket, az örményeket, a görögöket, a zsidókat stb. évtizedeken át csak a gazdasági élet szűk szeletén belül, a kereskedelemben és a pénzügyekben engedte ugyan érvényesülni, de ezek a korlátozások fokozatosan feloldódtak és már a polgári forradalom előtt, 1840-ben a magyar jogrend lényegében a zsidók számára is biztosította az állampolgári jogokat. Bár kétségtelenül nem a város lakói voltak azok a kereskedők, akik a vásárokon és a hetipiacokon rendszeresen megjelentek, sőt itt sátrakat, bódékat is vásároltak a magisztrátustól, röviden említést kell róluk is tenni. Hasznukat, értékeiket lakóhelyükön halmozták ugyan föl, és kamatoztatták azt, de Kecskeméten növelték a vendégek, a fogyasztók számát, itt költötték el bevételeik egy részét, fokozták a városias igényeket, hozzájárultak a különféle szolgáltatások minőségének javításához. Közülük nemegy idővel kérte itt letelepedését, és a város teljes jogú polgárává vált. A kecskeméti görög kereskedőkkel kapcsolatosan 1. HAJNOCZI Iván: 1939. BANKUTI Imre. 1975. és PETRI Edit: 1975. munkáit. A zsidóságnak Kecskemét gazdasági és társadalmi fejlődésében betöltött szerepével kapcsolatosan 1. HORNYIK János: 1989., illetve Ö KOVÁCS József: 1993. 896 Ö KOVÁCS József: 1993/a és 1993/b.
