Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

I. Növénytermesztés

térképen 1000 olyan létesítményt számlált össze, amelyet tanyának minősített.

48 A tanyákon lakó gazdák száma egyébként erősen ingadozott, mivel a magisztrátus tilalmainak hatására olykor beköltöztek, majd ismét szőlőjükben, tanyájukon találjuk őket.

49 A szőlőkbe az 1820-as évekre jelentős számú család költözött ki különféle okok miatt. A magisztrátust a vármegye egy 1809-es királyi rendeletre hivatkozva arra kényszerítette, hogy a kintlévőket költöztesse be. Ez a kísérlet igen komoly társadalmi feszültséget és erőteljes helyi politikai felzúdulást eredményezett 1824-ben. A város különféle részein fenyegető hangvételű írások jelentek meg, amelyek szerint: „...majd a tanács tagjainak épületei, majd az egész város tűzzel fenyegettetvén..." a tanács kénytelen volt a vármegye segítségéért folyamodni.

50 A feszültséget fokozta az is, hogy a város egyik alkalmazottja visszaélt a szőlőkben lakók kiszolgáltatott helyzetével, és külön pénzjuttatást követelt a maga számára: „ha pokolból teremtik is meg, ennek, meg ennek meg kell lennie, mert különben nem kap házhelyet senki is..."

51 Az éveken át húzódó ügy során egy alapos összeírás is készült. Ennek adatai szerint 1828-ban 211 család élt engedély nélkül a szőlőkben.

52 A kiköltözötteket megkísérelték osztályozni, bár nem tudták mindegyik lakost valamely kategóriába sorolni. Voltak olyanok, akiknek volt a városban házuk, de ők a szőlőben éltek, mások (17 család) „külföldi születésű ... kecskeméti lakosok, akik hosszas szolgalatjaik után pénzt szerezvén, azon egy darabka szőlőt vettek..." Ismét mások: „külföldi születésű kecskeméti ... lakosok, kik minden engedelem nélkül ide bé tsuszván és ide való leányt feleségül elvévén..." (8 fő) laktak itt. Voltak „...Szőlőbeli kecskeméti születésű lakosok, kiknek házaik soha nem lévén, az örökösödés útján reájok szállott szőleikbe vonták magukat..." (62 fő). Mások házuk leégése miatt kényszerültek a város elhagyására (16 család). Akadt 10 olyan család, amelyek a városrendezés során vesztették el házhelyeiket, és így kényszerültek a szőlőbe stb. A gazdáknak a tanyákon történő letelepedése Talfája, Városföld és Csődör pusztákon kezdődött el legkorábban. 1830-ban 12, 1834-ben 92, 1840-ben 127, 1845-ben már 177 tanyán laktak gazdák.

53 Egy 1847-es összeírás szerint viszont már 321 gazda lakott tanyán.

54 1848 májusában a 48 SZABÓ Kálmán: 1936. 46-49. 49 Gedai István Péteri pusztán élő árendástól azért vette el a tanács a földjét, mivel többszöri megintés ellenére sem szerzett a városban házat, pedig már 9 éve tartózkodott ott. XV. Gyűjtemények, 4. Kecskeméti vonatkozású vegyes iratok gyűjteménye, Szabó Kálmán feljegyzései, Tanácsülési jegyzőkönyvek, 1810. 77. tsz. 50 IV. 1517. A Koháry család Kecskemét városi úriszékének iratai, a/Úriszéki jegyzőkönyvek, 1824. április 1. 51 IV. 1504. cl 195. 1828. április 17-20. 52 IV. 1504. cl 196. Elegyes iratok, 1828. április 17-20. 53 LAKOS: 1913. 9. 54 IV 1504. ö/196. a gazdák mellett 573 kertészt rögzít. Sajnos nem lehetünk biztosak abban, hogy ez az összeírás is teljes.