Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)
V. Kereskedelem
következő évtized jelentős részét is beárnyékolták. 814 A társadalmi ellentéteket kihasználva a nemesi vármegye beleszólt a város igazgatásába, és a bormérés terén is engedményeket tett a lakosság számára. „Kiki világosan tapasztalhatta, azt a közelebb lefolyt hat esztendők alatt, melly nagy hasznára volt az mind a n. városnak, mind pedig az lakosoknak is, hogy a t. vármegye deputációja által megengedtetett privát házaknál taxa fizetés mellett a bor mérés: mert a n. város sem vesztett semmit beneficiumából, a lakosok is kik közt legtöbben olyanok, akik tsak szöllőnek terméséből élnek, boraikat itt helyben eladhatták, s ezáltal mind magok élelmére valót kikereshették, mind pedig contributiójukat kifizethették." 816 A folyamatos társadalmi nyomás hatására 816 1835. január 5-én a tanács a borkimérés lehetőségeit tovább bővítette, és 1842-ben már 111 helyen mértek engedély mellett magánházban saját termésű bort. 817 Teljesen szabad bormérés lehetőségét viszont nem tudták kiharcolni a lakosok. Hiába emelte fel szavát a választott közönség is 1838-ban: „a bormérés közönségessé tétele iránt már kétségbe eső, a föld szűke s életmód léte miatt szenvedés alatt lévő és köztartozás fizetésére... tehetetlen, egyébiránt szorgalmatos lakosoknak igazságos kérése már valahára megadasson." 818 Újabb engedmények születtek ugyan, de ennek az engedélyezése a teljes ellenőrizhetetlenséget eredményezett volna. Ezért a magisztrátus kénytelen-kelletlen engedett ugyan a nyomásnak, de a magánborméréseket is kellően megadóztatta. Ennek ellenére nemes és nem nemes egyaránt igénybe vette ezt az egyébként egyáltalán nem olcsón adott lehetőséget a kellő haszon reményében. 819 A helybeli izraeliták annak érdekében, hogy kóser bort tudjanak fogyasztani, külön egyezséget kötöttek a várossal 1804-ben, amely értelmében évi 325 forint ellenében hitközségük tagjainak árusíthatták azt. 820 Tekintettel arra, hogy a város kocsmáiban igen jelentős felárral és ma szokatlanul nagy haszonkulccsal értékesítette gyakorta a tanács 814 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1992. 300. 815 ÍV. 1504. cl 170. 1831. március 11-én kelt kérelemből idézett rész. A választott közösség állásfoglalása lényegében megerősíti a folyamodó megállapításait. r A szomszéd városok, melyek ezelőtt mindenkor ezen városi lakosoktól vásárolták be boraikat, szöllőket ültetvén, annyi borok terem, hogy többé ahhoz, hogy valaha ezen tárgyban e városra szoruljanak, még csak reménység sem lehet. Továbbá megjegyezvén még azt is, hogy ezen város határában is a szöllők felette elszaporodván, a lakosok nagyobb része tsupán tsak a szöllő műveléséből él, tsupán tsak ennek hasznából fizetheti adaját..." ÍV. 1504. cl 170. 1831. áprüis 5. 816 1834-ben csak a 6. tizedben 5 gazda akart cégérrel, és 25 cégér nélkül bort mérni. A város egészében több százan szerettek volna élni ezzel a lehetőséggel. 817 ÍV. 150. hl 76. 381-382. 818 ÍV. 1504. cl 173. 1838. július 29. 819 1848. júliusában pl. nemes Nagy Lajos, aki több magas tisztséget is viselt a városban, az első félévre privát bormérése után 100 forintot fizetett. Laczi Ilona a saját házánál folytatott bormérés után ugyancsak félévre 100, Rácz János házánál folytatott kiárusítás után hasonlóképpen 100 forintot fizetett az év első felére. Tehát egyesek több helyen is éltek a lehetőséggel. IV. 1510. Főpénztári napló, 1848. július 7., ill. 14. 820 IV. 1504. b/ 76. 391.
