Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

V. Kereskedelem

Az anyagi haszon reményében hamarosan enyhült a kávéházakkal szemben a tanács szigora: 1772-ben már engedélyezte Quepper Lőrincnek, a külső vendégfogadó bérlőjének egy-egy évre 60 forint árenda ellenében kávéház tartását és rosolis árusítását.

804 Néhány évtized elteltével pedig, 1840-ben a város központjában nyitották meg a fiatalság körében hosszú időre népszerűvé vált Zrínyi kávéházat, melynek első bérlője Verniczer János lett évi 900 váltó forint díj ellenében.

805 A bor és az égetett italok mellett már a XVTIL század derekán mind többen megkedvelték a városban a sört is. A fogyasztók számára valamelyest utal az a tény, hogy Tótalmásról 1754-ben 34 akó sör érkezett a városba.

806 A század vége felé Kecskemétre többek között Albertiből szállították a népszerűvé váló italt, bár érthetően még hosszú időn át nem lett érdemi versenytársa a bornak. A fennmaradt nyilvántartás alapján április 10-től augusztus végéig 172 urna fogyott el, ami nem különösebben nagy mennyiség, inkább csak az italok választékát növelte.

807 A szokás viszont e téren is terjedt, és hamarosan olyan kereslet alakult ki iránta, hogy arra már érdemes volt helyben is beruházni.

808 A századfordulótól, amikor már a városnak önálló serfőzdéje volt, mind szélesebb körben árusították és fogyasztották ezt az italt. 1831-ből származó kimutatás szerint a malom melletti sörmérő helyen, a vásári pincén és a két kávéházban folyamatosan árusították ezt az italt is. Ezeken kívül a következő években további nyolc helyen engedélyezték mérését. A fogyasztás növekedésének ütemét jelzi, hogy a tanács hamarosan újabb négy bérlő számára engedélyezte az árusítást.

809 A reformkorban a város gazdálkodása, nem kis mértékben a központi hatalom beavatkozására, jelentősen átalakult, bevételi forrásai átrendeződtek. Az átállás során mind több területen felhagytak az önálló gazdálkodással. Ennek keretében a kocsmák és a különféle szórakozó és vendéglátó helyek sora bérlők kezébe került. Nyilvános árverésen 1832-ben már 17 magán háznál működő kocsma számára adtak ki engedélyt. A legkisebb bérleti díj 300, a legmagasabb 418 forint volt. A három vendégfogadó közül a legcsekélyebb forgalmúé 555, a legnagyobbé 2050 forint lett. A nyolc városi kocsma jövedelmező képessége is erősen eltérő lehetett, mivel 430 és 2111 forint között változott a bérleti díj. A hét városi pince után 171 és 320 forint közötti összeget fizettek. A két kávéházat egyaránt 376 forintért bérelték. A város tehát megszabadult az üzemeltetéssel járó minden gondtól, és így is 20093 forint évi bevételt biztosított maga számára ebből a beneficiumból.

810 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991/b 82. ÍV. 1504. b/ 76. 859. IV. 1504. b/ 76. 180. IV. 1504. y/ 4. ÍV. 1504. y/ 34. A feljegyzés évszáma hiányzik. Az ide vonatkozó adatok az ipar fejlődését bemutató fejezetben találhatók. ÍV. 1504. d 172. IV. 1504. d 171. «03 804 805 8CW 807 808 809 filO