Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

V. Kereskedelem

Az egykori nagyhírű baromvásárok „csüggedése" sokkal mélyebb okokra volt visszavezethető, semhogy néhány újságcikkel ezeket érdemben ellensúlyozni lehetett volna. Kézzelfoghatóan bizonyítja azt a tényt, hogy itt egy komoly folyamatról volt szó, az is, hogy 1848 februárjában Getsnek József, aki ekkor a kecskeméti vásárokat bérelte, azzal a kéréssel fordult a városhoz, hogy „miután a fehértói baromvásárnak lenni már teljességgel megszűnt", és az általa bérelt terület díja szoros kapcsolatban volt a vásárral is, kérte, hogy az árenda összegét 1000 forinttal csökkentse a tanács. Az ügyet a választott közönség is tárgyalta, amelynek részvevői kiemelték, hogy a vásár teljesen nem szűnt meg, annak forgalma függ magától a bérlőtől is, Getsner ezt a belső vásárokkal együtt bérelte, így azokat különválasztani nem lehet. Azt viszont megerősítették, hogy „annak gyakorlatilag való hanyatlása kétségbe nem vonattathatik."

764 Az országos vásárokon a négy égtáj felől összegyűlt sok száz, esetenként több ezer ember között csaknem szükségszerű volt a különféle ütközés, amelyek nem ritkán komoly atrocitásokká is fajultak. A sikeres üzletet követő áldomások nyomán az indulatok gyakran elszabadultak, és nem ritkán került sor önbíráskodásra is.

7S5 Az apróbb lopások is napirenden voltak az ilyen „sokadalomban". A vásárbíró irányításával ezeket a sérelmeket jegyzőkönyvekbe foglalták, és a vallomások alapján vagy helyben, vagy különféle szintű bíráskodás révén tettek igazságot. Gyakori eset volt, hogy egy-egy tulajdonos ráismert korábban elkötött lovára, elorzott marhájára. Nem ritkán az iparosok között támadt nézeteltérés az árusítás joga és körülményei miatt. Csaknem mindennapos eset volt, hogy ittas katonát kellett a strázsának megfékezni randalírozása közben. Az 1770-es években még nem volt ritka az alábbi eset: „Valkai András úr béressé káromkodással vádoltatván" áristomba tették, aki onnan úgy szabadult, hogy a vásárral egyidőben tartott verbung során a „káplár úrnak kezet adott."

766 3. A hetivásár Lényegesen kisebb sokadalommal járt ugyan egy-egy hetivásár még a jelentősebb mezővárosokban is mint egy országos vásár, de semmiképpen sem szabad lebecsülni ezek rendeltetését az egyes települések életében és 764 ÍV. 1504. b/ 1848. I. 511. tsz. A testület döntése és érvelése nem mond ellent a jelzett tendencia érvényesülésének, csupán a bérleti díj elengedésének indokolatlanságára vonatkozott. 765 A vásárbíró feljegyzése szerint pl. Muntyán Simon Temesvárról negyedmagával hajtotta fel Szirány György, gazdag rác kereskedő göbölyeit. Az ökrök eladása után a kísérőkkel „...együtt boroztak, Gyurka nyergeit valaki ellopta...", aki egyik mulató társára gyanakodott, akivel ezért meg is verekedett. IV. 1510. h/ 6 1765. 766 A vásárbíró jegyzőkönyve bőségesen tartalmaz hasonló eseteket. IV. 1510. hJ 6.