Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

I. Növénytermesztés

lett. A gazda családtagjaival csak alkalomszerűen és rövid időre járt ki a tanyára, és néhány napnál többet ott nem töltött.

35 Ma már csaknem minden kutató számára kétségtelen, hogy a tanya nagyon Összetett fogalom, amelynek funkciója, felszereltsége, mérete és megjelenési formája koronként és a körülményektől függően erősen változhat. Tanyának hívták a halászok és a pásztorok alkalmi létesítményeit éppen úgy mint akár egy száz holdas, több irányú termelést végző gazdaság minden szempontból jól felszerelt, majorszerű központját is. A tanya feladata és megjelenési formája a XVIII. század folyamán igen jelentős fejlődési folyamaton ment át. Létezett mindenképpen a növénytermesztésre alapozott tanyának egy kezdetlegesebb formája. Ezt támasztja alá az a XVIII. század elején minden bizonnyal nem ritka dilemma, amellyel a városi tanács 1727-ben is találkozott. Kecskemétnek szekereket kellett volna kiállítani, hogy a hadsereg számára árpát szállítsanak Pestig. A magisztrátus mentegetőzni volt kénytelen: „...ha az elmúlt szombaton tudhattuk volna, igenis fogyatkozás nem lett volna azoknak kiállításában. De mivel a szegénység hétfőn szokott a munkára kimenni, annyira is kitakarodtanak, tellyes lehetetlenség, hogy hétfőnek előtte elő állíthassuk őket. 6 Ebből a megjegyzésből egyértelművé válik, hogy a nagyobb mezőgazdasági munkák során a munkaképes lakosság az igás állatokkal együtt csaknem teljes számbem elhagyta a várost, és az egész héten kint tartózkodott. Kellett, hogy legyen olyan létesítmény az egyes gazdák szántóin, kertjein, amelyek a családtagok, a legszükségesebb felszerelések és az élelem számára megfelelő védelmet nyújtottak. Ezek minden bizonnyal lényegesen egyszerűbb, kezdetlegesebb létesítmények lehettek mint a későbbi évszázad teljes értékűnek mondható üzemegységei. Egy hosszú és szerves folyamat jól végigkísérhető a végrendeletek, az adásvételek és a XIX. század dereka táján megfogalmazott vagyonbecslések segítségével. Az teljesen egyértelműen igazolható, hogy az 1840-es években a legtöbb gazdasági központban többirányú gazdálkodást biztosított a tanya. A kisebb birtokokon csak „tanyai ház"

37 a módosabb gazdák nagyobb birtokain viszont mind igényesebb és gazdálkodás szempontjából egyre szervesebb, összetettebb tanyarendszer bontakozott ki. Antal István Városföldön lévő 92 holdas birtoka is csaknem példaértékűen felszerelt tanyának minősül, amelyen nemcsak lakóhelyiségek, istállók, szín, bő vizű kút volt, hanem veteményes kert és jól összeállított gyümölcsös is szolgálta a gazda és az ott dolgozók igényeit. 35 ERDEI Ferenc: 1976. 18-19. A XVIII. századi leltárak megerősítik a tanyákról eddig alkotott képet. A XIX. század elejétől a városi ház tartozékaként fogták fel a tanyát, amelyet alkalmassá tettek hosszabb kintmaradásra is. Az állandó kintlakásra szánt tanyát a városi ház mintájára szerelték fel. SZÉKELYNÉ KÖRÖSI Ilona: 1990. 65-66. 36 ÍV. 1504. y/ Vegyes iratok, 34. 1727. szeptember 9. 37 Pl. Kovács Pál Talfáján lévő 55 holdas birtokán. IV. 1504. c/ 204. A vagyonleltárak: uo. 203-206.