Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)
V. Kereskedelem
A békésebb évtizedekben ismét rövid időn belül országszerte híressé váltak ezek a vásárok, és a város gazdasági felemelkedéséhez is kétségtelenül hozzájárultak. Már Bél Mátyás is kiemeli murikájában ezt a figyelemre méltó gyarapodást. „Bárhogyan is legyen ez, ma is őrzi nagyságának és bizonyos hírnevének dicsőségét. Ugyanis egyrészt jó erőben van polgárainak száma miatt, másrészt a véltnél gazdagabb városok keresik fel... Tartanak pedig főleg marhavásárokat barmok hatalmas sokaságával és a marhakereskedőknek szinte hihetetlen összegyülekezésével: főleg a rácokénak, akiknek ez a fajta kereskedés igen megszokott. De lát az ember törököket is ide járni a maguk házi termékeikkel. Ez a dolog annál nagyobb csodálkozást kelt, mivel a város száraz, vízben szegény és a folyók kedvező lehetőségeitől távoli helyen települt, mégis meg tudott erősödni a kereskedelem e látogatottsága folytán. Mindenesetre egész Magyarországon valóban alig találni olyan várost, amelynek kereskedői ne járnának ide adás-vétel okából." 746 Tekintettel a kiemelkedő forgalomra, és az ebből eredő haszonra, nem csekély áldozat árán a város és lakossága további vásárok tartására is jogot szerzett. így a XVIII. század végétől már öt országos vásáron gyülekeztek a helyi és a távoli kereskedők. (L. XXVII. táblázat.) XXVII. táblázat A KECSKEMÉTI ORSZÁGOS VÁSÁROK Neve Ideje A királyi szabadalom kelte Megjegyzés 1 Gergely március 12. 1696. július 19. megerősítés 2 Gordian május 10. 1746. július 4. adományozás 3 Lőrinc augusztus 10. 1696. július 19 megerősítés 4 Ciprián szeptember 26. 1798. augusztus 24. adományozás 5 Katalin november 25. 1696. július 19. megerősítés Ezen öt országos vásár rendezési jogának megszerzését akkor tudjuk teljes jelentőségében látni, ha felhívjuk a figyelmet arra, hogy olyan jelentős mezőváros mint Gyula csak 1723-ban tudta megszerezni a vásártartás jogát, és Békéscsaba pedig kitartó küzdelem hatására, hosszú évtizedek után csak 1841. augusztus 10-én kapott vásártartási jogot. 747 BÉL Mátyás: 1984. 14. A későbbi táblázatok adatai megerősítik Bél Mátyás megállapításait. ERDMANN GYULA: 1991. 620-623.
