Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

IV. Közlekedés

áldozott a város lakossága az utak építésére, „a kecskeméti vidéken keresztül általában véve rossz utak vannak."

662 Az útviszonyokon belül érdemi változás évszázadokon át nem történt. Csak a kedvező vagy kedvezőtlen időjárás tette viszonylag használhatóbbá vagy használhatatlanná útjainkat. A rendkívül súlyos tőkehiány miatt a központi hatalom erőfeszítései is igen szerény eredménnyel jártak. Részben a közigazgatás, a belső rendfenntartás, részben pedig a katonai célok motiválták a központi hatalom ezirányú erőfeszítéseit. Ezen a tájon viszont még II. József korában is csak a valóságos helyzet felméréséig jutottak el. Kecskeméten át vezető legfontosabb útvonal az volt, amely Budát-Pestet Szegeddel kötötte össze. Mivel ez csaknem teljesen homokos vidékeken át vezetett, a korabeli viszonyok között még legtöbbször járható is volt. A József-kori Országleírás szerint az észak-nyugati irányból a városba vezető útszakaszról azt állapította meg a terepet felmérő tiszt, hogy a postaút, bár nagyon homokos, mégis a legrosszabb időjárástól eltekintve jó állapotban van. A Félegyháza irányába menő út viszont egy lapályos legelő részen ment át, és ez a szakasz esős évszakban rossz volt. A többi része ennek is homokos, és ez rossz időben is alkalmasnak minősült közlekedésre.

663 Ezzel legtöbb részében megegyezik egy néhány évvel később készült feljegyzés: a Kecskemét és Kiskunfélegyháza között „eltekintve ezektől a zsombékos és vízben álló helyektől, kavicsos homokon vezet az út... Az eső hatására a talaj könnyen alakul át sárrá és ez magát az utazási lehetőségeket is átalakítja."

664 Kecskemétet a környező településekkel számos további út kötötte össze, de ezek állapota sem volt különb. Mindegyikről megállapította az adatfelvevő, hogy homokos, és a Kunszentmiklósra vezetőről pedig egyenesen azt emelte ki, hogy esős időben jobban járható mint szárazságban.

665 Éppen ezért az utak gondozása, a közlekedés legelemibb feltételeinek biztosítása valóban közérdek volt, és nemcsak a központi hatalom, hanem a vármegye is „a városok és helyiségek elöljáróinak szoros kötelességéül" tette az utak karbantartását.

666 Az utcákkal és az utakkal szembeni igények a mind népesebb városban egyre szélesebb körben nőttek, és ez arra késztette a magisztrátust, hogy több rendeletében is segítsen a korábbi állapotok 662 CSANYI János: 1840. 82. Nem járhatott eredménnyel az a korabeli kísérlet sem, hogy az út egyik oldalát vastagon beterítették agyaggal, amelyen száraz időben reméltek gyorsabb haladást, és mellette egy homokos sávot hagytak, amely a csapadékos időben itta volna fel a felesleges vizet. 663 EPERJESSY Kálmán: 1979. 646-657. 664 LUKÁCS László - CSÉPI Lajos: 1963. 49. 665 EPERJESSY Kálmán: 1979. 647. 666 A helyi adottságok viszont erősen határt szabtak ennek az igyekezetnek, és még 1830-ban is „a homok végett majd nem járhatatlan" volt a város környékén több fontos közlekedési út. Ilyen esetekben a város kénytelen volt felmérni „azon útnak agyaggal miként lehető feltöltését. Az ilyen jellegű munka is rendkívül időigényes volt, ezért „ezen utaknak agyaggal leendő feltöltésére a lakosok tizedeseik által felszóllíttatván tizedenként köteleztessenek". IV. 1505/1. 1835. V. 17.