Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

III. Ipar

maguk által feldolgozott bőrökből készíthettek paraszti bakancsokat. Alig észlelünk változást a század vége felé is: 1780-ban 17 varga, de csak egy tímár található az adójegyzékben. Ugrásszerű viszont a változás a következő évtizedekben, hisz 1840 táján 38 tímárról és cserzővargáról számol be Csányi János.

618 el Élelmiszerkészítés A földesuraknak fizetett taxa ellenében a város gyakorolta régtől fogva a mészárszék tartásának a jogát. Eleinte kettő majd négy mészárszéket működtettek, amelyek munkáját a székbírák ellenőrizték. Tekintettel arra, hogy részben a hús árát a vármegyék limitálták, részben pedig a sok kurtamészárszék tevékenységét nem tudták igazán korlátozni, a mészárszékek haszna mind kisebb lett. Fenntartásuk a város számára egyre nagyobb gondot okozott, ezért később bérbe adták azokat. Hiába próbálták az egyes bérlők minél több helyen a maguk monopóliumát a várossal biztosíttatni, nem sok eredménnyel jártak. 1753-ban Mészáros János hentes egyedül kapott lehetőséget arra, hogy a városban borjút, bárányt és sertést vágjon és árusítson. Bár szigorú büntetéseket helyeztek kilátásba, a zugméréseket soha nem tudták felszámolni.

619 A közellátás érdekében viszont kénytelen volt a város megfelelő árusító helyekről gondoskodni. 1800 nyarán „miután a mészárszékek nagyon elpusztultak, de fekvésükre nézve is változtatást kellett tenni, négynek felépítése elrendeltetett".

620 A század derekán már 9 mészárszék biztosította a lakosság igényének kielégítését, de mellette még 21 juhhúsmérés is megélhetést biztosított gazdáiknak.

621 A századfordulón meghonosodott a városban az iparszerűen végzett élelmiszerkészítés is. Kenyérsütők, kalácskészítők az országos és a hetivásárokon is több évtized óta kínálták már áruikat sátraikban. A kenyérsütők annyira hozzátartoztak már a hetivásárokhoz, hogy már 1775-ben statútummal szabályozták áraikat.

622 Annak érdekében, hogy semmiféle monopólium ne alakulhasson ki e téren sem, a tanács nem volt hajlandó a hetipiacokról kitiltani a környező településekről ide árut szállító „sütögető kofákat".

623 A szó későbbi értelmében vett pékmesterek is megjelentek a városban. 1789-ben az első tizedből egy, a másodikból hat, az ötödikből három és a nyolcadikból négy kenyeres árulta a piacon portékáját. Rajtuk rVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1989/b 168., 225. és 297., illetve 1991,/a 57. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991/b 61-65., 88., 117-123., 127., 153-154., 175-176., 194-195., 211., 213-214., 225-243. Fischer Ágoston kőműves 600, Nóvák Gergely ács pedig 130 forintot kapott munkájáért. IV. 1504. b/ 76. 163. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991/b 16-17., 61-65., 71-72., 88-89., 117-123., 132-134., 211., 266-268., 293-298. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991/b 86. Számukra évtizedeken át külön helyet biztosítottak a piacon. Uo. 134-136. Uo. 222. 618 619 620 621 622 623