Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

III. Ipar

hogy a tanács nem tartotta elegendőnek a választott közönség érvelését, az elutasítás indoklását és csak azért tekintett el az engedély kiadásától, hogy a felesleges ellentéteket, vitákat elkerülje.

608 cl A szeszipar kezdetei A gyümölcs és a szőlőtermesztés melléktermékeinek (un. cefre, törköly, borseprő stb.) feldolgozására már a XVI. századtól van adatunk. A XVII. században a kecskeméti pálinka már jelentős hírnévnek örvendett. A város rendszeres bevételi forrásai között jelentős volt a borseprő kifőzésre való kiárusítása. Egyébként maga a város is üzemeltetett égetett szesz készítése végett finomítót. A város egyik jelentős jövedelmi forrása lett a saját készítésű pálinka árusítása. Az „égettbor", amelyet a borseprőből főztek, amolyan konyakszerű italnak mondhatjuk, a katonáknak és a különféle hivatalnokoknak vitt ajándék között is gyakorta szerepelt.

609 A szőlőtermelés és a gyümölcstermelés jelentős bővülése révén ez a foglalatosság mind szélesebb körben elterjedt. Tekintettel arra, hogy főzőüst, illetve fazék megvétele viszonylag kis befektetést igényelt, működtetése sem volt különösebben költséges, a termék iránti kereslet pedig folyamatos volt, sok háztartás számára biztosított ez a foglalatosság rendszeres bevételt. A mind számottevőbb haszon megadóztatására is hamarosan sor került. A XVIII. század derekán 166 pálinkafőzőre vetettek ki adót, amely a háztartások csaknem hat százalékát jelentette. Jövedelmezőségüket mi sem igazolja jobban, mint az, hogy a 33 törpegazda mellett 55 kisgazda és 31 középgazda is kihasználta ezt a biztos pénzforrást. Mindennél többet mond az, hogy a 233 nagygazda közül 47 (azaz minden ötödik !) működtetett pálinkafőzőt, sőt közöttük egy nemes is található.

610 A következő évtizedekben a pálinkafőzők száma csökkent ugyan valamelyest, 1780-ban 127 esetben vetettek ki ilyen címen adót, de a teljesítőképességük minden bizonnyal jelentősen nőtt. Csak a város kimérői számára 1219 forint értékben vásároltak 158 akó pálinkát, amely több mint 80 hl-nek felelt meg. Bár a törpegazdák között is volt még 16 tulajdonos, és 53 kisgazdára vetettek ki ilyen címen adót, a közép- (27 fő) és nagygazdák (31 fő) számára jelenthetett igazán nagy hasznot. A tehetősebb gazdák közül sokan igen komoly bevételhez jutottak ennek révén is. Csupán a méretek és a haszon illusztrálása végett idézünk néhány nevet. Ok csak egyetlen alkalommal az alábbi mennyiséget értékesítették:

611 Rozgonyi István Herczeg János Deák Mihály 4,50 akó (2,3 hl) 4,75 akó (2,4 hl) 4,75 akó (2,4 hl) 64 Rft 67 Rft 28 kr. 67 Rft 28 kr. 608 IV. 1504. hl 63. 48. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1985/d 339. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1989/b 243. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1989/b 294-295. 609 610 611