Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

III. Ipar

nehezedő terhet valamiképpen csökkenthesse. Minden bizonnyal a valóság a két vélemény között helyezkedett el.

574 A szárazmalmokat a XLX. század során a magisztrátus igyekezett a város központi részében fokozatosan felszámolni. Már a XVIII. század végétől csak a lakott területen kívül adtak ki általában engedélyt malmok építésére.

575 1815-ben az egyik leggazdagabb adófizetőjének, Csernus Mihálynak sem engedték meg, hogy a korábbi helyén újítsa fel malmát, hanem utasították, hogy azt a városból vigye ki.

576 Egyébként a reformkorban mind több gazda törekedett arra, hogy birtokán, tanyáján malmot építhessen. A távolabbi pusztákon megszervezett parcellázások, a gabonatermesztés mind szélesebb körben történő elterjedése meg is követelte, hogy a tanyák lakosságának ellátása érdekében az egyes pusztákon is épüljenek és működjenek malmok. Távolról sem teljes a következő felsorolás: Banó János Városföldön kívánt malmot építeni 1826-ban. 1832-ben a magisztrátus rendelte el, hogy Monostoron malmot kell építeni. Néhány évvel később Ferenczy József is ugyanitt kívánt malmot működtetni, de számára ezt nem engedélyezték. 1844-ben Szentkirály pusztán épült malom. A malmok értéke a másfél évszázad során igen nagy mértékben megnőtt. Ezt nyilván részben a teljesítményük, a létesítés költségei és részben pedig működtetésük haszna indokolta. Bene András 1713-ban 75 talléron vásárolt egy szárazmalmot.

577 A reformkorra mind a malmok teljesítőképessége, mind pedig az ára gyökeresen megváltozott. 1839-ben a 8. tizedben egy szárazmalmot a molnárnak szánt lakással együtt 6000 forintra értékeltek. A 7. tizedben lakás nélkül egy másikat 4700 forintra.

578 1844-ben a monostori malmot 4980 forintért építették.

579 Kecskemét földrajzi adottsága miatt a vízen épített malmok nem versenyezhettek a szárazmalmokkal. Tekintettel arra, hogy a Tisza-part egy része a város birtokában volt, néhány vízimalom működtetéséről is maradt fenn adatunk. Az egyik legelső ilyen adat 1750-ből való, amely szerint Szikrában a Tiszára telepített malomról esett szó.

580 A következő adat alig néhány évvel későbbi: 1753-ban a tanács Tóth Tamás molnárnak engedte meg, hogy malmát az un. Tasi gáton felállítsa. 1754-ben Tatai Jánosnak engedélyezték vízimalom építését.

581 Legközelebb 1816-ban találkozunk hasonló engedély kérésével, amikor Králik József és Tóth András újkécskei lakosok számára engedték meg a Tasi gáton malom építését azzal a feltétellel, hogy attól évenként a város pénztárába 30 forintot tartoznak befizetni. IV. 1604. VI. 53. IV. 1504. b/ 76. 160., illetve 253. IV. 1504. b/ 76. 243. ÍV. 1504. y/ 1. 1713. április 8. Ennek vásárlóértékét jelzi, hogy 9-10 tehenet lehetett rajta vásárolni. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1985/c 220., illetve 1985/a. IV. 1504. d 203. ÍV. 1504. hl 76. 264.Ennek árán kb. 50 tehenet lehetett vásárolni. XV. 22. Szilády I. 204. IV. 1504. b/ 76. 229. 574 575 576 577 G78 579 580 581