Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

I. Növénytermesztés

san hogyan szorultak kl a leginkább kiszolgáltatott társadalmi rétegek, csoportok ezen javak birtoklásából. (L. IV. táblázat.)

20 IV. táblázat AZ EGYES TÁRSADALMI RÉTEGEK RÉSZESEDÉSE A NÖVÉNYTERMESZTÉSBŐL (%-os arány) Nemes Gazda Zsellér 1707 %-os arányuk 1,7 85,7 12,7 1707 búza 8,6 88,8 2,6 1707 árpa 8,0 89,6 2,4 1707 zab 4,6 92,4 3,0 1707 bor 3,9 91,2 4,8 1757 %-os arányuk 0,8 68,8 30,4 1757 búza 3,7 94,9 1,4 1757 árpa 3,6 95,5 0,9 1757 zab, köles 3,8 95,5 0,7 1757 bor 2,6 91,3 6,1 1780 %-os arányuk 69,6 30,4 1780 szántó 99,0 1,0 1780 szőlő 94,1 5,9 1847 %-os arányuk 2,8 59,2 39,1 1847 saját szántó 20,5 79,5 1847 árendás föld 5,4 94,5 0,1 1847 szőlő 5,8 91,0 3,2 Különösen markánsan tükröződik a folyamat a táblázat adataiban, ha a másfél évszázad kezdeti és végső állapotát hasonlítjuk össze. Bár a szántóföldi termelést szolgáló terület többszörösére nőtt, a háztartások mind nagyobb százalékát kitevő zsellérek, kertészek részesedése fokozatosan zsugorodott össze. A polgári forradalom előestéjén a város társadalmának már csaknem 40%-át kitevő réteg gyakorlatilag teljesen kiszorult ezen javak birtoklásából. Ennek a folyamatnak éppen az ellenkezője figyelhető meg a nemesség esetében. A kisebb hullámzás ellenére a nemesi háztartások százalékos aránya a város társadalmán belül gyakorlatilag 20 A táblázat adatainak alapjául IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1989/b és 199l/a. ide vonatkozó táblázatai szolgáltak.