Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

III. Ipar

A SZAKMÁK MEGOSZLÁSA AZ EGYES TÁRSADALMI RÉTEGEK KÖZÖTT 1707-BEN A szakma megnevezése gazda Zsellér Összesen A szakma megnevezése törpekisközepesZsellér Összesen Borbély 1 1 2 Chirurgus 2 2 Csizmadia 5 2 3 3 13 Gombkötő 1 1 Kovács 2 2 Könyvkötő 1 1 Molnár 2 2 ötvös 2 2 Szabó 5 3 2 1 11 Szappanos 2 4 2 8 Szíjgyártó 1 1 Szűcs 4 1 5 Takács 3 2 5 Összesen: 27 10 10 8 55 Itt és a későbbi táblázatok esetében is csak azokat az iparosokat vettük figyelembe, akiket valamilyen adófizetésre köteleztek. Nem szerepelnek tehát az összesítésben mindazok, akik valamilyen ok miatt mentesültek az adózás alól. Tehát biztosra vehetjük, hogy az iparosok száma nagyobb volt a jelzett időpontokban, mint amit az adólajstromok rögzítettek. Néhány figyelemre méltó következtetést ebből a táblázatból is le lehet vonni, bár szem előtt kell tartanunk, hogy a szabadságharc kellős közepén, a várost ért több súlyos veszteség időpontjában mind a mezőgazdasággal, mind az iparral foglalkozók közül többen mentességet kaphattak az őket ért rendkívüli károsodások miatt. Az egyik figyelemre méltó tény az, hogy a háztartások 8,3%-a az iparból, illetve legalábbis részben az iparból élt meg. Ez az arány a korabeli mezővárosok állapotát tekintve viszonylag magasnak mondható. Arra is felfigyelhetünk, hogy nemes ember ekkor még nincs az iparosok között. További megjegyzésre érdemes tény, hogy az adózó zsellérek 9,5%-a ipart űzött, és ebből tisztességesen meg is tudott élni a fizetett adó mértékét tekintve. A gazdák különböző társadalmi csoportjai csaknem kivétel nélkül fellelhetők az iparosok