Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

III. Ipar

articulusaikat átvehessék. Erre 1778. március 6-án került sor. A szűcsök is arra kényszerültek, hogy 1726-ban a pesti mesteremberek céhszabályait vegyék át, amit az év június 21-én a város legnagyobb földesura, Koháry István is megerősített. Ugyancsak régi kiváltsággal rendelkeztek a városban a szappanos céh tagjai. Szabályaikat még 1642-ben kapták a nagykőrösiekkel együtt a debreceni szappanosoktol. A XVIII. század elején ők is arra kényszerültek, hogy megújítsák szabályzatukat, amit hosszas kérelmezés után 1730-ban tudtak elérni a vármegyénél. Mind a mezőváros lakosainak hétköznapi életéhez, mind a török hadsereg igényeihez legközelebb talán a kovácsok állottak. Nem lehet véletlen, hogy már 1653-ban ők is meg tudták szerezni a céhlevelüket a nagyváradi kovácsoktól, amit azután 1773-ig használtak is, de ekkor ők is annak megújításra kényszerültek. A hatodik céh, amelyik már a hódoltság alatt is működött a csizmadiáké volt. Ok 1656-ban a ráckevei mesterek szabályait vették át. A nagy létszámú céh 1744-ben a pestiektől kért szabályzatot, amelyeknek a betartását azután tagjaitól megkövetelte.

507 A céhszerveződés természetes folyamatát a török kiűzése, majd a Rákóczi-szabadságharc egy időre megakasztotta, de a békésebb évek a kézműipar gyors regenerálódását eredményezték. Már 1716-ban kezdeményezték a kecskeméti borbélyok, hogy a győri céh engedje át számukra szabályzatát. Mivel ők nem „remek" produkálásával felszabadult mesterek voltak, arra kérték győri társaikat, hogy itt helyben „remekelhessenek". Mesterségük ekkor a szakáll és a haj gondozásán túlmenően a sebészet egy részére is kiterjedt: érvágás, foghúzás, kisebb sebek kezelése egyaránt az ő feladatuk volt. Kívánságukat a győriek teljesítették, és 1718-ban III. Károly jóváhagyta, majd 1723-ban megerősítette levelüket. Ezt hirdette ki néhány évvel később Pest-Pilis-Solt vármegye is.

508 A szíjgyártók sok szállal kapcsolódtak a pásztorkodáshoz és a mezőgazdasági munkákhoz. Jelentős számban dolgoztak a városban már az előző században is, de önálló céhszervezetük csak 1724-ben alakult meg, amikor Bars megyéből kértek szabályzatot. Ugyancsak nélkülözhetetlen mestereknek számítottak a takácsok is, akik évszázadok óta dolgoztak a városban, de önálló céhszervezetüket csak 1725-ben tudták létrehozni, amikor Koháry Ferenc elfogadta szabályzatukat és ennek alapján az év szeptember 19-én a vármegyei közgyűlés ki is hirdette azt. Később 1767-ben Mária Terézia megújította céhlevelüket. E céhnek volt 1832-ben főcéhmestere Katona Sándor, a kiváló drámaíró édesapja. Az asztalosok bármilyen régóta is éltek és dolgoztak a városban, önálló céh létrehozására tett kísérleteik csak 1742-ben jártak eredménnyel. Német nyelvű szabályzatukat március 19-én fogadták el.

509 Az asztalosok privilégiumukat azután 1826-ban ismét megerősítették.

510 A lakatosok hosszú évtizedeken át a kovácsokkal 507 SZABÓ László: 1933. 12-15. 508 SZABÓ László: 1933. 15-16. 509 SZABÓ László: 1933. 11-17. 610 1504. b/76. 488.