Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

III. Ipar

III. Ipar 1. A kézműipar fejlődése Ai A céhek szerveződése Kecskemét gazdasági és társadalmi életében a jelzett 150 éven belül mélyreható változások mentek végbe. A korszak első évtizedei a török kiűzésével együttjáró háborúskodás ezernyi sebét és bénító következményét hordozták. Egy gazdaságilag kimerült mezőváros sokszor megsarcolt lakossága a felette átvonult katonai és politikai zivatar csapásaiból csak évek múltán tudott eszmélni, magára találni. Piaci és termelési kapcsolatai teljesen szétzilálódtak. Pénzforrásai minimálisra apadtak a lakosság csaknem minden rétegén belül, majd a szabadságharc alatti újabb tehertételek a lakosság csaknem egészénél szűkös erőforrásainak teljes kimerüléséhez vezettek. A törzsökös lakosság száma súlyos veszteségeket szenvedett. A hadak és rabló csoportok elől falai közé menekülők a békésebb esztendőkben nagyobbrészt visszaköltöztek eredeti településeikre. A keserves és sokadik újrakezdés viszont közel másfél évszázados és viszonylag békés időszakot nyitott, amelynek végére nagyon sok tekintetben megváltozott mind a mezőváros külső megjelenése, mind annak lakossága, társadalma. Eletében minden korábbinál nagyobb helyet, szerepet kapott a kézműipar. Ez az időszak lényegében három szakaszra tagolható. Az első fél évszázadon belül inkább csak mennyiségi változások történtek. Nemcsak a város lakosságának száma növekedett erőteljesen, hanem az adófizetésre kötelezett háztartásoké is. Az 1707-ben rögzített 663-mal szemben 1757-re 2872-re emelkedett, ami azt jelentette, hogy közel négy és félszeres volt a növekedés üteme. Ez a lakosság viszont még csaknem olyan körülmények között és csaknem ugyanolyan forrásokból élt, mint a hódoltság időszakában: legfőbb jövedelme a rideg nagyállattartásból származott. A második korszak hozzávetőlegesen a napóleoni háborúk végéig tartott. A puszták jelentős részének elvesztésével együttjáró válság súlyos terhet jelentett mind az állattenyésztőknek mind a lakosság többi részének. Nemcsak az itt élők számának visszafogottabb, nem egészen másfélszeres növekedési üteme érzékelteti ezt, hanem azok a társadalmi és gazdasági feszültségek is, amelyek fokozatosan felhalmozódtak. Ez a válság ugyanakkor nem zárta ki annak lehetőségét, hogy a mind szélesebb körben növénytermesztésre átálló lakosság számottevő hányada gazdaságilag megerősödjön, igényei több tekintetben is bővüljenek, a mezővárosi felvevőpiac jelentősen kiszélesedjék. A növénytermesztés gazdasági súlya