Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

II. Állattartás

István gazda a kalányos zabolájú kantárral úgy megverte a juhászát, hogy az belehalt sérüléseibe."

435 A károkozás veszélye mindig fennállott, ha valamely juhász nyájával termőterület közelébe került. Éppen ezért a magisztrátus sokszor és szigorúan rendelkezett ez ügyben: „Ha hogy valaki a juhászok közül ... Juhait a tanyák között legeltetni bátorkodik az 12 pálczákkal fog fenyittetni, mely büntetés, hogy annál foganatosabban tartóztassa, az engedetlen juhászokat tanyák között való legeltetéstől, a pusztázó comissárius meghatalmaztatik büntetésnek ott a helyszínen azonnali kimérésére." Ezen szigorúságra annál inkább szükség volt, mivel „... a Juhászoknak azon vakmerősége, hogy ők a lakosoknak vetéseiket alattomosan is legeltetni bátorkodnak, nem csak tetemes károkat, hanem gyakran veszedelmes vérengzéseket is vonnak maguk után .. ."

436 Az év nagyobb részében távoli pusztákon ténykedő juhászokat igyekeztek a gazdák minél gyakrabban ellenőrizni. A juhtenyésztés belső rendje is kínált erre lehetőségeket, így az elletés után a bárányok billegezésekor, a nyírás során és a koshányáskor is lehetőség nyílt arra, hogy a gazda számba vegye nyáját. Az igazi elszámoltatásra azonban általában a szerződés lejártakor, Dömötör napján került sor. Ez volt egyben a juhászok legnagyobb ünnepe is. Az elszámolás alapja az a hasított kettős fa volt, amelyre felrótták az anyabirkák, az ürük, a kosok és a bárányok számát. Külön jelezték évközben az elhullásokat, vezették a dögrovást is. Ez az ősi eljárás elejét vette minden esetleges vitának. Előfordul persze, hogy a juhász nem tudott pontosan elszámolni darabszámra a rábízott juhokkal. Ekkor vagy a sajátjából kellett pótolni a hiányt, vagy a Juhász árestomba tétetvén szoríttatott a számadásra". Ha eredményes volt az elszámolás, kezdődhetett a mulatozás, amely olykor 3-4 napig is eltartott. Ez rendszerint a gazdánál kezdődött és a kocsmákban folytatódott. Tekintettel arra, hogy az összesereglett juhászok között nem ritkán akadt régi elszámolnivaló sérelem és új keletű nézeteltérés, gamós botjaikkal szolgáltattak egymásnak igazat. Bár a hatóságnak viszonylag ritkán kellett közbeavatkoznia, a súlyosabb sérülések elkerülése végett a tanács igyekezett minél rövidebbre fogni ezeket az áldomásokat.

437 A juhászok önkényeskedései, a magántulajdon különféle területeinek ismételt megsértése igen sok gondot okozott a helyi közigazgatásnak. A velük kapcsolatos sokféle panasz a jogszolgáltatást is erősen megterhelte. Éppen ezért kívánta a magisztrátus olyan jogi keretek közé szorítani működésüket, amelyek a juhászok egy részét érdekeltté tette volna a közigazgatással való együttműködésben. Ezt a keretet a juhászcéh létrehozásában látta Simonyi János tanácsnok, aki a többi céh mintájára igyekezett ezt az új érdekvédelmi szervezetet kiépíteni, amelyen belül 436 Idézi SZABÓ Kálmán az 1732. évi tanácsi jegyzőkönyvből. 1986. 144. 436 SZABÓ Kálmán: 1986. 140-142. 437 SZABÓ Kálmán: 1986. 127-129. A juhászok életéről, szokásairól és öltözködéséről ugyancsak ő ad mindmáig megbízható és alapos rajzot idézett munkájában.