Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

II. Állattartás

száma kétségtelenül több százra duzzadt, igen jelentős foglalkozási ággá vált. Számuk jóval nagyobb lehetett mint az összes többi pásztoré együtt.

418 A juhász kialkudott bére részben a rá bízott nyáj nagyságától függött, részben pedig a felvállalt feladattól. Az esetek nagyobb részében legfeljebb 6-700 darabból álló nyájat gondozott a juhász bojtárával együtt. Ha ezer körülire nőtt a nyáj, akkor már három emberre volt szükség őrzésükhöz, és így egy kisbojtárral bővült a pásztorok száma, és ennek arányában nőtt a fizetség is.

419 Bár évről évre sok tucat juhásszal kötöttek a gazdák szerződést, mégis a juhászok bérezéséről meglepően kevés adat maradt ránk. Mivel a gazdák a kialakult szokásoknak megfelelően legtöbbször szóbeli egyezség alapján fogadták fel őket, és a feltételek sem változtak különösebben egyik évről a másikra, ezekről írásos feljegyzés minden bizonnyal csak ritkán készült. Ezért a bérükre vonatkozó adatok csaknem kivétel nélkül a város által alkalmazott juhászok konvenciói alapján állíthatók össze, ahol legtöbbször nem egy szabályszerű szerződés, hanem csak az elszámolások írásban történő rögzítése maradt fenn. További tájékoztatást nyújtanak a megyei limitációk és a városi statútumok, amelyek a fizethető bérek maximumát rögzítették. Mivel a XVIII. század első harmada után a város ilyen pásztorokat nem alkalmazott, ezirányú adataink is nagyon hézagosak, és a későbbi évtizedekből szinte kizárólag a megyei limitációk az irányadók. Tekintettel arra, hogy ezekben az évtizedekben, évszázadokban a pásztorokkal szembeni követelmények és ennek alapján a bérek alig változtak, a leírások akár több évtizedre is eligazodást nyújthatnak. 1663-ban „Szent Demeter napkor az város juhait megh számlálván es megh billegezven, az örege volt 293 ... Az bárányok mellyeket billegh ala vetöttünk, 52. Mindenestül 345. Azután hajtottunk oda 15 Öreg kost, öt kos bárányt. Die 1. Novembris olvastunk János nevű juhász eleiben mindenestül bárányok és juhokkal 363 juhott." Néhány évvel később Lukács juhászra 434 juhot és 155 bárányt bíztak. A nyájjuhászt a város az esetek többségében egész évre fogadta fel. Konvenciója részben készpénzből állt, de a hetvenes évek derekától általában bárányt kapott (kért) helyette, és emellett a szokásos „egész ruhát" biztosították számára. Ettől viszont nem ritka az eltérés. 1662-ben „Nyaij juhasznak Fejes Máténak béri tallér 10, egész ruha, 3 fertály buza, két bárány egy végh török vászon." Vak Istók, aki 1672-től 13 éven át ismételten elszegődött a városhoz, ettől eltérő feltételeket tudott kialkudni magának. „Vak Istók juhász béri esztendeigh f. 18. Egész ruha és másfél száz juh teleltetése."

420 1763-ban született döntés értelmében: „Ennek utánna a IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1989/b 217., ül. 286. SZABÓ Kálmán: 1986. 111-112. A tallér ebben az évben 160 dénár értékű volt. A forint, pontosabban a magyar forint számítási pénz, és értéke 100 dénár. Bővebben: IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1985/b 9-146., a bérekre vonatkozóan: 1985/c 343-344., a XVII-XVIII. századi gabonaürmértékekre vonatkozóan: 1985/d