Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)
II. Állattartás
A gazdaságosság a mégoly kitartó ellenkezéseken is legtöbbször győzedelmeskedik. A következő években mind több gazda barátkozott meg a merinóiak tartásával. A végrendeletek is több esetben igazolják ezt. A nemességére büszke Ladányi Gergely, jómódú gazda is szükségesnek tartotta végrendeletében is rögzíteni: már „1787-dik esztendőben, amikor a magyar juhokat birkákra változtattam, 5 Rhenes forintokon eladván a rackákat, a gazdaságosabb megoldást választotta. 406 A következő évtizedekben az átállás felgyorsult. Itt célszerű a váltás idejét összevetni a az ország nyugati felében élő birtokosok eljárásával, akik legkorábban reagáltak minden olyan konjunkturális hatásra, amelyek gazdálkodásukat rentábilisebbé tehették. Miként korábban utaltunk rá, Csekonícs tábornok és Eszterházy Károly is csak 1810-11-ben áldozott igen komoly összeget a nemesítésre, Széchenyi István gróf csak 1820-ban adott utasítást merinói juhászatának megszervezésére, és az ország keleti felében, a sárospataki és a régéci uradalomban csak 1824-33 között érték el az első nagyobb sikereket e téren. 407 Nem lehet tehát a kecskeméti gazdákat naiv konzervativizmussal vádolni a felsorolt ellenkezések miatt, hisz évtizedekkel megelőztek sok dunántúli nagybirtokost a nemesítésben. Annál kevésbé, mivel a századfordulón igen nagy keletje lett a városban az értékes tenyészállatoknak, melyek megszerzésére nem csekély összegeket szántak. 1807-ben már több mint 30 gazda fogott össze, hogy Tóth János Pest határában lévő nyájából 46 kost vásároljanak meg darabonként 110 forintért, „azzal a feltétellel, hogy szabadon választhatják ki azokat", illetve olyan kikötéssel, hogy a kosok árának felét azonnal készpénzben, másik felét pedig három év múlva fogják fizetni. 408 A reformkorban a tenyészállatok tulajdonságainak javítására még tudatosabban törekedtek a kecskeméti gazdák. Csányi János, a későbbi főbíró emelte ki a városról készült leírásában: „Birkáikra nézve pedig a budaőrsi és számos egyéb nemesítő helyen eladatni szokott nemesb kosokért évenként nagy summapénzt kiadogatni nem sajnálnak, és gyapjokat a középfinomságra már majd általányosan felemelték" 409 Ennek ellenére még egy évtizeddel később is elhangzott az a minden bizonnyal megalapozott észrevétel, hogy a város Juhtenyésztése sok kívánni valót hagy hátúi I A tenyésztés körülményei A juhok éppoly rideg körülmények között éltek, tenyésztek évszázadokon át mint a lovak vagy a szarvasmarhák a város határában. Sőt sok IV. 1504. Végrendeletek, 1819. 23. HANKÓ Béla: 1954. 24. GAÁL László: 1966. 290-298. IV. 1504. y/ 34. 1807. június 14. A 110 forintos ár jobb érzékeltetése érdekében célszerű felidézni, hogy egy racka kos ára 2-5 forint között volt. CSÁNYI János: 1840. 82. KUBINYI Ferenc - VAHOT Imre: 1853. 114. 406 407 4 08 400 410