Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

II. Állattartás

ingott meg az ország fejlettebb területein is, amikor a gabonatermesztés jövedelmezősége versenyezni tudott a gyapjútermeléssel. Erre az 1840-es évek derekán került több helyen sor. Kossuth a Pesti Hírlapban már 1841-ben indokoltnak látja cikket írni a juhtenyésztés kedvezőtlen kilátásai miatt.

396 cl A tenyészállomány átalakítása A magyar rackajuh, amelyet az Alföldön évszázadokon át tartottak, egy régen elkülönült önálló alfajta a rackajuhok csoportjában. Ezt a tipikusan magyar állatot más népeknél nem lelhetjük fel. Ez a juh több figyelemre méltó tulajdonsággal rendelkezett. Egyik fő értékének azt tartották, hogy jó tejelő volt. Emellett rendkívül igénytelen, az időjárási viszontagságokat jól tűrte, de gyapja kevert minőségű, így finom posztót nem lehetett belőle készíteni. A spanyol merinóval történt keveredés következtében viszont a rackák gyapja számottevően javult. Nagyváthy János írta 1791-ben: „a nemrégiben behozott spanyol kosok sok helyen szembetűnően megnemesítették a gyapjút, annyira, hogy mely gyapjúnak mázsájáért ezelőtt 40-45 ft-t adtak, 3-4 év múlva 90 rénes forintnál is többet fizettek." így érthető, hogy a merinó gyorsan terjedt különösen az ország nyugati részén. Amikor tenyésztésük divatba jött, a tenyészállatokért ma már hihetetlen összegeket fizettek ki. Amikor egy racka kos ára 2 forint volt, Holicson 1806-ban egy merinói kosért 3646 forintot fizettek ki. 1810-ben Csekonics tábornok 16250, a következő évben Eszterházy Károly 30 ezer forintot fizetett ki egyetlen merinó kosért. A nagyarányú nemesítés és a széleskörű tartás következtében a magyar gyapjútermelés rendkívüli növekedést mutat. 1844-ben 21 millió pengő értékű gyapjút exportáltunk, amely ötszöröse volt a kivitt ökrök értékének. A merinó telepítése a nagybirtokokon tudatosan 1775-től gyorsult fel, bár Szelepcsényi érsek már 1666-ban hozott be az országba finom gyapjas juhokat.

397 A gödöllői uradalomban 1783-1808 között a juhok száma 1430-ról több mint 22 ezerre nőtt. A sárospataki és régéci uradalmakban 1824-1833 között a kevertgyapjas racka jellegű juhok száma harmadára apadt, míg a merinóiak száma ötszörösére növekedett.

398 Ezen adatok birtokában csaknem meglepetésként hat, hogy Kecskeméten már az 1760-as években is társadalmi feszültségek előidézője volt a merinói juhok, a birkák viszonylag széles körben történő tenyésztése. A kezdeti tanácstalanság után a konkurrencia letörése végett foghattak össze a régi állományukhoz ragaszkodó gazdák a tanácsbeliekkel, és igyekezetük 1769-ben eredménnyel is járt, mivel szigorú döntést hozott a nyadán jelentkezett e gond, és sok települést érintett. 396 GAÁL László: 1966. 291. 397 HANKÓ Béla: 1954. 17-27. 398 GAÁL László: 1966. 292-298.