Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)
II. Állattartás
szükségképpen tartson négy igavonó jószágot. A melly lakos 100 zsák alá való földet bír, 300 juhok mellett, légyen neki négy ökre és három lova. Továbbá kétszáz zsákot biró gazdának 550 juhain kívül 6 ökröt, 3 lovat kelletik tartani. Ezen túl akinek 300 jugerum földgye vagyon, 750 juhai mellett tartson 8 ökröt és három lovat. Végezetre négyszázhuszonöt zsák földet biró lakos 1000 juhain kívül elmúlhatatlanul tartozzék szerezni 12 ökröt és négy lovat. 2. Akik itt a városban nem laknak, nem contribuálnak, azoknak sem földet, sem juhot itten tartani egyáltaljában nem szabad. Sőt még árendásoknak sem lész szabad fel venni. 3. Akiknek földgye vagyon, de juha nints, más ollyas lakosoknak, akiknek ismét juha van, de fóldgye nints, pascuátio végett földet átadni tilalmaztatik. 4. Ha £gy háznál több testvér, atyafiak volnának, akár egy kenyéren, akár külön kenyéren, azok is tsak földgyeiknek birtokaihoz képest tarthattyák juhaiknak számokat. 5. A falkás juhok a kertek közé Demeter napig bé ne eresztessenek, juhászoknak meddő juhai és bárányok elválasztás után, melynek végső terminussá lész június első napja, a falkákra kihajtassanak, hat forint büntetés alatt." 391 A magisztrátus tehát újból és újból igen kényes döntésre kényszerült. Miként korábban is utaltunk rá, a szenátorok és hozzátartozóik nagyobbrészt komoly birkanyájakkal rendelkeztek, és éppen ezért tőlük telhetően védték a juhos gazdákat, ugyanakkor a közterhek viselésére a lakosságnak megfelelő számú ökörre, illetve lóra volt szüksége. Annak érdekében, hogy a központi szervekkel és a nemesi vármegyével a súlyos ütközéseket el tudják kerülni, ismételten fel kellett lépniök a legnagyobb juhos gazdákkal szemben, és biztosítani a megfelelő legelőt az igás jószágok számára. A választott közönség is hozzá kívánt járulni a maga eszközeivel a társadalmi feszültséggé váló dilemma megoldásához, így néhány engedményt tett a szegényebb társadalmi csoportok számára. Ezért 1828-ban a korábbi átfogó szabályozást újra kívánta szabatni. Elképzelésük szerint „a legeltetés közös állapotja maradjon a mostani helyes állásokhoz képest. A földtelen emberek juhot ne tarthassanak ... a mester emberek egy tehenet a nyomáson ne tarthassanak, nem tiltatik ... aki felesleg való juhát el nem adván, első behajtáskor a juhtól minden darabtól 5 garast, 2-szor 10 garast. Marhátul 1 forintot, másodszor hasonlóképpen, 3-szor elkótyavetéltetik, az ára visszadatik a tulajdonosnak ... A szegényebb lakosoknak való kedvezés tekintetében 50 zsákig 4-t, 50-en felül 3-t ... 100 jugerumon felyül minden zsákra 2 juh. Ezren felyül semmi tekintetben 391 Megjegyzés: ha a gazdának tudtával vagyon, 12 forintra fog büntettetni, ha a pásztortul vagyon, 24 páltza lész büntetése. A rendelet alapjául szolgáló beterjesztés a szabályozás okaként azt emeli ki, „1. Hogy sokan, tsak ezen rendelkezéseket meg tzáfolhassák, valamely földetskét szereznek, és amellett terjesztik ki juhaiknak rendetlen számát." A nemesek és a nagygazdák célratörő és a lakosság többségének érdekeit figyelmen kívül hagyó törekvésére, eljárására jellemző, hogy Ladányi eredeti javaslata szerint 25 holdon aluli gazda egyáltalán nem tarthatott volna juhot. A juhászok számára 30 juh tartását engedélyezték, a nyájjuhászok pedig bojtáraikkal együtt legfeljebb 100 db-t tarthattak.
